A domina magánya
Egy nő csak akkor lehet domina, ha van kit dominálni.
Ha nincs, akkor olyan a lelke, mint egy sivár puszta.
Azt érzi, hogy hiányzi az a szubféle. Hiányzik a belőle származó energia, ami erőt adott a nőnek a mindennapokban.
Hiányzik a játék öröme, amikor a lábát a férfi testére tette és tudta, hogy akár bele is taposhatott volna.
Hiányzik a pénisze, ami a játékok kiapadhatatalan forrása.
Hiányzik a teste, amit a tulajdonos büszekségével simogathat.
Hiányzik a nézése, amivel bizonyos helyzetekben úgy néz rá, mintha tényleg istennő volna.
Hiányzik a léte az életéből, – még akkor is, ha nem élnek együtt a mindennapokban -, mert nélküle magával ragadja a magány mocsara és lehúzza olyan mélyre, ahonnan alig van visszaút. Nincs mibe kapaszkodni. Mert a mocsár mélyén azt érzi, hogy már nem nő, hisz nincs olyan férfi, akinek szexuális örömet tudna adni, amivel újra és újra igazolódik a nőisége.
Igazolódik, hogy van miért élni, van miért a holnapot várni.
És igazolódik a Ds által a dominasága.
Mert a Ds néha a két emberből egy időre valahogy egyet csinál. Egyesíti őket. Jobban, mint bármilyen papír, erősebben, mint bármilyen szerelem.
Amíg ezek nincsenek meg, addig az a nő nem domina.