… én meg itt az asztalnál. Enni kéne. Délben ettem utoljára. De megint nem vagyok éhes. Tegnap bezzeg nem így volt. Kifejezetten jóétvággyal ettem. Többször is.

Nincs rossz kedvem, csak olyan semmilyen. A betegségem neve társfüggőség. Mit ne mondjak, elég kényelmetlen kórság. Néha majd’ megesz a fene, hogy valaki mellett felébredjek. A lefekvés sem rossz, de a felébredés pótolhatatlan. A lefekvés kielégíti a testet, a felébredés meg a lelket. És most nagyon nyersen fogalmaztam.

Erről a betegségemről igen ritkán szoktam beszélni. Mert magamnak is nehezen ismertem be, hogy még én is társaslény lehetek.

Azt a cinikus mindenemet.