A hiábavaló áldozat
Amikor estére visszatért kolostorába, elheverve ágyán, felidézte magában a templom előtt hallottakat. Felidézte szent könyvük valaha élt esendő, bűnös hőseit, akik pont olyanok voltak, mint ma élő fiaik és lányaik, akik önmagukat szintén esendőnek és bűnösnek vallják. És akkor Lin-csi is eltűnődött tanításuk értelmén. – Ha a ma élő keresztények magukra ismernek a régi írásaik bűnös hőseiben, akkor semmit sem változtak az idők hosszú során. Ha semmit sem változtak az idők hosszú során, vajon Mária fiának áldozata nem volt-e teljesen hiábavaló? Ha pedig hiábavaló volt az áldozat, nem hiábavaló-e a tanítás?
Az ifjú Lin-csi vándorlásai
Hát nemcsak nekem van gondom az eredendő bűnnel … Lin-csinek is volt. És a logikája számomra meglehetősen fogyasztható …
A hiábavaló áldozat.
Amióta Ferenc pápa kijelentette, hogy a teremtést illetően nem biztos, hogy úgy zajlott az, ahogy a Bibliában le van írva, a katolikus egyháznak át kéne gondolni pár dolgot.
Isten jó. Istennek én is a gyermeke vagyok. Megbüntethet olyanért, amit én követek el. De olyanért nem, amit olyan emberek követtek el a múltban, akik valószínűleg nem is léteztek …
Na mindegy.
Én már biztos vagyok benne, hogy egyszer meg fogom tudni a teljes igazságot. De az nem most lesz …
Hanem majd utána …
Nem szabad megelégednem Jézus áldozatával. Hozzá kell tennem a magamét … Mert csak úgy korrekt. Úgy nem lesz hiábavaló. A szabad akarattal együtt megkaptam a saját felelősséget is.