Most találtam ezeket.

Mi csak egyszerü nök vagyunk, akik azzal küszködünk sokszor még most is, hogy mik vagyunk:sub, mazo vagy talán egyik sem. És azzal is küszködünk, hogy mi nekünk a BDSM. És mi másoknak. És miért különbözik néha gyökeresen az érzésünk másokétól. Keressük a válaszokat, változó eredménnyel …..

De most találtam egy számomra igen szimpatikus véleményt a neten.

Ezeket olvasva talán nem is vagyunk mi olyan „renegátok”, mint néha gondoljuk 😉

—————————

„A BDSM minden öröme ellenére kereszt, melyet életed végéig cipelsz a válladon, mert enélkül boldog nem lehetsz. Meg lehet lenni nélküle, de nem jó és hiányzik. Ez van.

A perverzió fogalma számomra értelmezhetetlen, mert akinek jó annak nem az, aki meg nem érti miért jó, az ne minösitse a dolgot pejorativ jelzökkel. Ami biztos, hogy a bdsmet nagyon sokan müvelik szex nélkül, legalábbis a domináns fél részéröl. Amikor elöször elkezdtem beszélgetni bdsm „játékosokkal”, ez volt az elsö és legmeglepöbb tapasztalatom. Persze a dominálás már enmagában is kész kielégülés 🙂

…A véleményem mostanra az, hogy a bdsm és a dominálás szexben kiteljesülve sokkal jobb, mint nélküle. Ennek ellenére egy megkötözött növel szexelni kényelmetlen és macerás. Nehéz pózt váltani, és nem tudod megvalósitani a spontán felmerülö ötleteket. Sok elvész a felszabadult örömszerzésböl. Nem ismerek viszont a bdsm-nél jobb elöjátékot És közösülés közben sem kell megválni minden kelléktöl, de nem szeretem, ha közben bármi fizikailag korlátoz úgy engem mint a partneremet.

Végül a vallás és bdsm kapcsolatáról:

A hit, a vallás és az egyház 3 különbözö dolog. Az ember hisz Istenben és a különbözö tanitásokban, vagy nem hisz. A hitet megvallhatja a vallás keretein belül, valamelyik felekezethez csatlakozva vagy anélkül. Végül csatlakozhat egy erre rendelt szervezethez, elfogadva annak szabályait és hierarchiáját vagy sem. Ez az egyház. A továbbiakban szükitem a kört a kereszténységre. Az Ószövetségben rengeteg dominálás es bdsm jellegü dolog található. Nem szólva annak rendszeres kinyilvánitásáról, miszerint a nö a férfi alá rendeltetik, éppen csak nem kimondva, hogy a szolgájául. Sok feminista nem véletlenül tartja a keresztény vallást himsovinisztának. Megvan az alá és fölérendeltség, a bün, a bünösség és a bünhödés, minden a ami a bdsmnek is alappillére.

Ezzel szemben van egy dolog, ami viszont konkrétan benne van a Bibliában: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ök uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette öt, férfinek és nönek teremtette öket. Isten megáldotta öket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtö gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mezö vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt.

Mi felett nem adott hatalmat Isten az embernek? a MÁSIK EMBER FELETT NEM ADOTT NEKI HATALMAT! Összességében levezethetö volna a Bibliából nemcsak a bdsm, de az abban való részvétel önkéntességének a „kényszere” is! Persze ha volna olyan egyházfi, aki venné hozzá a hajlandóságot…

De mivel nincs, maradunk annál, hogy a rabnö számára Ura Istene is egyben, a rabnök pedig mind-mind angyalok, hiszen mig az egyszeri hivek csak hisznek Istenben, addig számukra (az angyalok és más mennyei teremtményekhez hasonlatosan) adva vagyon a BIZONYOSSAG. 🙂 ”

„Arra ráirányitanám a figyelmet, hogy mig rengeteg szó esik a domoidokról, a suboidokról szinte semmi. Pedig belülük sincs kevés, és ugyangy megkeseritik a társkeresö Dom életét.

Nem igazán tartom rabnönek azt, aki a való életben elszenvedett kudarcok hatására, a védöburok, a törödés és az önálló akarat feladása iránti vágytól hajtva a bdsm világa felé fordul. Egy rabnö mindezekre vágyik és élvezi, és meg is kapja, a bdsmben, de egy rabnö legyen független, határozott, erös, döntésképes, az élet konfliktusait megoldani képes személyiség, aki a rabságot a rabság öröméért választja, és nem azért mert képtelen önállóan megállni a lábán.

Az istenkép meg a hétköznapi ember együttes jelenlétét én nem látom konfliktusnak. Egy ember van annyira összetett, hogy egyszerre legyen mindkettö. És még sok minden más is. Ehhez meg csak Domnak sem kell lenni, a „hagyományos” bensöséges párkapcsolatokban sincs másképp. Semmi problémát nem látok abban, ha egy férfi, egy Dom, meg persze egy nö is egyszerre okos és buta, bátor és gyáva, szeretö és közönyös. Az egyik pillanatban egy brilliáns döntest hoz, de még aznap délutan egy balgát. A Dom annyiban tér el a nem-Domtól, hogy adott sub meglátja benne A DOMOT. Ha sok sub, esetleg nem-subok is meglátják benne, akkor sokan fogjak Domnak tartani, ha senki sem, akkor senki sem tartja annak. De ha megtalálja azt az egyetlen subot aki annak tartja (nem csupan pár hét múlva felnyiló szemmel), akkor az a domináláshoz és a bdsm kapcsolathoz szükséges és elégséges feltétel. 🙂 ”

„Asszem amikor az ember legyözi ezt a félelmet, és felvállalja magát, a tettét, a döntését, akkor már felnöttebb, mert azért tudja, meri megtenni, mert tudja magáról, hogy bárhogy lesz is, – ha nem szeretik is utána, ha haragszanak – akkor is képes állni a lábán továbbra is. És valahol nagyjából ezzel együtt van vége a subságnak is.

Vagy az igazi subság ekkor kezdödhet. Amikor már nem a fenti okok miatt szegödik valaki rabnönek, nem azért mert a védöburok, a szeretet, a teljes odaadás utáni vágyat csak igy tudja kielégiteni, hanem mert már kötöttségektöl mentesen, szabad akaratábol választhatja a rabságot. A sub lét már nem az éhezö kinja, hanem a jóllakott öröme 🙂 „

—————————

Mindezeket irta valaha Jeromos Mester

Úgy tünik, hogy nem is vagyunk mi olyan hülék 🙂