A pixis népeknek vajon miért ennyire fontos ez a coming out?

Nem tudom. De az biztos, hogy az elején szerettem volna „dicsekedni” vele a volt élettársam mellett. Hogy nekem milyen különleges életem van és milyen különlegesen boldog vagyok benne.

De jó, hogy nem volt módom megtenni.

Nem fordultak volna el tőlem. De így is hülyének néztek, hogy összebútoroztam egy nálamnál tizenhét évvel fiatalabb pasival.

Jó lett volna kikiáltani a világnak, hogy végre nem középszerű életem van.

Vajon mi bajom volt a középszerrel? Már nem tudom. Mert régen rájöttem, hogy annál nincs normálisabb és biztonságosabb életforma. És ha épp nem gőzös az agyam, akkor az nekem a legmegfelelőbb. A legjobban hozzám illő. Mert béke van benne. És nem félelem. Nem a középszertől kell félni, hanem a szélsőségektől. Mert az viszi az embert a legnagyobb hülyeségekbe. Amit aztán esetleg bán, mint a kutya, ami kilencet kölkedzett.

De jó, hogy nem volt módom megtenni.
A Jóisten mindig úgy intézi, hogy az a legjobb legyen. Nekem. Minden percben hálás lehetek érte.