A pálca
Viharos éjszaka.
JajgaDom és Nyögdicse alig aludtak. Hol ez fájt, hol az. És még szinkronba sem tudták hozni, hogy ne ébresszék fel egymást a forgolódással. Aztán szegény JajgaDom kereszttűzbe került. Nyögdicse, hogy pihentesse a lábát, átvetette JajgaDomon. A lábán. A fájóson. Közben az aranyszemű kisbundás JajgaDom mellkasára feküdt. Egy hős az az ember. Egyszerre két macskával is elbír. Egyik kezével az aranyszemű kisbundást simogatta, másikkal Nyögdicse haját.
Egy reggelivel és kávéval később, amikor az aranyszemű kisbundás nekiindult a tavasznak, visszafeküdtek. Hogy pótolják, amit lehet.
Pótolták. Nyögdicse beletette a csuklóját JajgaDom tenyerébe. És finoman beleharapott a karjába.
„Harapsz, te ribanc?”
No akkor került elő valami pálca.