„Egy zen történet szerint egy izgága szamuráj türelmetlenül kutatta, hogy van-e mennyország és pokol. Egyszer hírét hallotta egy mesternek, türelmetlenül megkereste, és üvöltve kérdezte:
-Mondd csak, valóban létezik menny és pokol?
-Ki vagy te?- kérdezte a mester 
-Szamuráj vagyok- felelte a harcos.
-S mondd: miért olyan az arcod, mint az őrültté?
A szamuráj erre igencsak feldühödött és kardot rántott, hogy egy csapással levágja a mester fejét. A kardcsörtetésre a mester fölnézett és halkan így szólt:
-Itt nyílik a pokol kapuja!
A szamuráj ekkor megértette az üzenetet és a kardját alázatosan leeresztette. A mester pedig így szólt:
-És itt nyílik a mennyország kapuja..

El kell engedned magadtól azokat a romboló érzelmeket, a dühöt, sértettséget, amelyeket megmételyeznek, és nem engedik, hogy a jelen pillanatában élj.Szabadon kell engedd azokat, hogy Te is szabaddá válhass.

Javaslom, hogy keress egy csendes, nyugalmas helyet és végezd el a megbocsátás gyakorlatát. Ne feledd, hogy az elme nem tesz különbséget a valódi tapasztalat és az elképzelés között, ezért amikor képzeletben megbocsátasz valakinek, akkor is elengeded a vele szemben érzett romboló érzelmeket.Végezd el ezt a gyakorlatot:

Lélegezz mélyeket, sóhajts nagyokat. Figyelmeddel pásztázd végig a testedet és hagyd, hogy testrészeid mélyen ellazuljanak. S amikor mélyen ellazultál, keresd meg emlékeidben azt az személyt, aki vádolsz, akivel szemben súlyos ellenérzéseid vannak. Képzeld magad elé és gondolatban kérj bocsánatot tőle, hogy haragudtál rá. Mondd el neki, hogy tudod: mindketten az egó tudatossági szintjén azt tettétek, amit akkor számotokra a legjobbnak és biztonságosnak véltetek. Most megbocsátasz magadnak és neki; baráti öleléssel:

“Elfogadlak és szeretlek Téged olyannak, amilyen vagy. Megbocsátok magamnak és megbocsátok neked. Szabadon engedlek, mert így én is szabaddá válok“

Akár írhatsz egy levelet is. Egy olyan levelet, amelyben kiöntöd a szívedet, őszintén leírod, hogy mit érzel. Ne fogd vissza magad, akár oldalakon keresztül is ecseteld a benned zajló érzelmeket. Írd ki magadból ezeket, amíg megkönnyebbülsz! S ha megkönnyebbültél, akkor tépd össze a levelet, égesd el – megtetted, amit tenned kellett.

Van valami mágikusan felszabadító abban, ahogy megtanulod őszintén kimondani azt, hogy: “Bocsánat!”. A benned dúló egó-harc elcsitul, megbocsátod önmagad és embertársaid gyengeségeit, elengeded a múlt kísérteteit és felszabadítod a jövőt, s így a jelen pillanatában szabadságot és örömet találsz. Átlépsz egy küszöböt és besétálsz a földi mennyország kapuján..

Lelki szenvedés és testi megbetegedések

Kultúránkban az érzelmeket tabu megélni és kifejezni, ezért palástolod, majd a tudattalan mélyére fojtod el őket, ahonnan ezek a romboló érzelmek vulkánként felszínre akarnak törni,  így egyre több energiára van szükség arra, hogy a mélyben tartsd őket. Nem tudod lenyelni a  történteket, így torkodat fojtogatja; nem tudod megemészteni, így gyomrod is összeszorul; gátat emelsz a szeretet elé, s így szívedben jeges hullámokat érzel; tested izmaiban is görcsös feszültség honol. S ha sok ilyen romboló érzelmet taszítottál a tudattalan bugyraiba, akkor elhatalmasodhat rajtad a depresszió, amely krónikus fáradtságként is jelentkezik, elidegenedsz a környezetedtől, zsémbes és ellenséges, morcos “gyászhuszárrá” alakulsz. Azt hiszed, hogy a világ hadat üzent neked, de valójában te állsz harcban önmagaddal és a világgal. Idővel az elfojtott, romboló érzelmek testi tüneteket idéznek elő, s gyakran pedig súlyos betegségeket. Napjainkban már számtalan orvosi kutatás, tanulmány erősíti meg, hogy civilizációs betegségeink többnyire lelki eredetűek (pszichoszomatikusak). Az elfojtott, romboló érzelmeink végül harcba szállnak a gazdatesttel és kíméletlenül betegségekhez vezetnek. Nyilvánvaló, hogy nemcsak spirituális vagy lelki “érdekünk”, hogy ezeknek kihúzzuk a méregfogát, hanem a testi betegségek megelőzése, illetve gyógyítása érdekében is szükséges gyakorolnunk a megbocsátást.”

(A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvéből. )