A rohadt hagyma bűze
Utózönge
Átgondoltam és levontam a tanulságot:
Fétisiszták kiméljenek. Nem nekem valóak.
Nem akarok mégegyszer egy fétistárgy lenni, egy láb, egy kéz, vagy bármi más. Én egy egész ember vagyok, minden értékemmel és értéktelenségemmel egyetemben. Vagy érdeklődik utánam valaki így is, vagy sem, nem probléma.
Soha nem szeretném mégegyszer valakitől azt hallani, hogy
– beleszerettem a kezedbe
– beleszerettem a lábadba
– vonzó az agyad
satöbbi …
Nincs külön csak kezem vagy lábam, ÉN vagyok.
és 1.
most olvastam, hogy valahol egy hölgy átesett élete első D/s élményén és örömében sírva fakadt
ismerem ezt a sírást
épp ezért vagyok kicsit tamáskodó abban, hogy ez mennyire az öröm kifejezése valóban
fel tudom magamban idézni ezeket a sírásokat. néha volt valami öröm, de a hangsúly nem azon volt, hanem a bennem ragadt feszültségen, amit a szeánsz/játék/ – már egyik szó sem tetszik, pedig régen csak a szeánszot utáltam, de épp most nincs jobb rá – NEM tudott feloldani
burjánzott, burjánzott és amikor már majdnem szétvetett, akkor jött a megváltó sírás, ami az egyik leggyorsabb feszültség csökkentési mód. persze van más is, de ha az ember enged a más módok csábításának, nagyon gyorsan tömeggyilkossá válhat. az meg nem szép dolog
mégiscsak jobban illik a humánumhoz a sírás
nagyon kevés kivétellel a D/s vagy SM vagy mondjuk BDSM-nek, nem hozott valódi ‘feloldozást’ a közben keletkező feszültség alól. és nem tudtam már a végén mást tenni, mint
sírni
sírni
sírni
ez nem lenne baj
ha nem puncsoltam volna el még magam előtt is, hogy nem kaptam meg azt a kielégülést, amire szükségem lett volna. igen, szexuálisan. és pótlásul, kínomban sírtam
nagyon nehéz az embernek beismerni főleg önmagának, hogy az az adott kapcsolat közel nem jár a tökéleteshez. és nem adja meg az embernek azt, amire szüksége lenne. szexuálisan
így aztán nevet – és álruhát – adtam ennek a sírásnak
és elneveztem „agyi orgazmusnak”
nem magam találtam ki ezt a kifejezést. olvastam már sok helyen, sok nő tollából:
‘az agyi orgazmus, ami egy nagy és megkönnyebbülést okozó sírásban végződik’ – a limonádé-BDSM-írásokban ekkor jön az, hogy a gondoskodó dom magához vonta a hüppögő szubot …
mennyi nő volt már előttem, aki ilyen szép nevet adott a szexuális kielégületlenségének …
agyi orgazmus, az … anyám borogass
és 2.
az a bizonyos sírásom meg az agyi orgazus, aminek már nem hiszek a létében
előrebocsátom, hogy ezek kizárólag az én személyes tapasztalataim. nem vonok le belőle semmiféle általánosítást. senkire nézve
végig listáztam magamban, hogy mik voltak azok a kapcsolataim, ahol megjelent ez a sírás a megkönnyebbülésért
mindegyik BDSM kapcsolat volt.
és mindegyikben volt valami kisebb-nagyobb gond a partnerem potenciájával
az életkoruk 32 és 60 között változott
a potencia probléma is többféle volt, volt, aki már teljesen impotens volt a megismerkedésünk idején is, volt olyan, akinél nem volt teljes a merevedés, olyan is volt, aki konkrét közösülési helyzet elején rögtön lelankadt és olyan is volt, aki a korai magömlés problémájával küzdött
mind rendes ember, jó fej volt a maga módján. soha nem hánytorgattam fel egyiknek sem, hogy van egy kicsi gond. elfogadtam őket így is.
de hiába szerettem bármelyiket bárhogyan, egy dolog hiányzott az életemből
a valódi és legalább heti kétszer megélt igazi, mezei, testi orgazmus
amit nem kézzel, vagy szájjal csinálnak. mert mind rendes volt és próbálta a hiányosságait igy kompenzálni. mindre jó szívvel emlékszem, mert kihozták magukból a legtöbbet, amire képesek voltak
de a kézzel-szájjal történő örömokozást valójában pettingnek is hívhatjuk
ami a valódi, hagyományos „durr bele és bassz meg végre” szexualitás előszobája …
nem szeretek obszcén lenni. de most illeni fog ide. a témához nem való az eufémizmus
azért sírtam, mert a valódi dugás, baszás, ami kellő ideig tart és ami nőt csinál a nőből … no az legtöbbször kurvára hiányzott az életemből
————
én így gyártottam egy kellően ki nem elégitett vágyból „agyi orgazmust” ….
és ahogy ezt az utolsó mondatot leírtam, felidéződött bennem az az érzés … a sírás vágya, hogy végre könnyebb legyen …
és most itt ülök és sírok. úgy, mint akkor. sírás közben ugyanúgy jön lassan a megkönnyebbülés
de nem agyi orgazmusom van. hanem kurvára el vagyok keseredve … és a sírás jó módszer, hogy ne fájjon annyira
A rohadt hagyma bűze
Azt mondták rám, hogy inkorrekt vagyok. Lehet. Nem vagyok angyal.
Mindig remélem a szivem csücskében, hogy legalább más az. Korrekt. Hát megint tévedtem.
Az a kedves Úr, aki ezt mondta, most küldött nekem egy levelet tovább, amit ő kapott. De nemcsak a szöveg volt benne. Hanem még a feladó nickje is.
‘Megnyugodtam.’ Nemcsak én tudok inkorrektül viselkedni. Más is.
De én legalább nyilvánosan csinálom.
A levelet megválaszoltam. Leirtam benne, hogy nem szokásom egy harmadik félről eszmét cserélni.
Ismét kaptam egy levelet, hogy ne sértődjek meg, de itt szoktak teljes beszélgetéseket is továbbküldeni egy harmadik félnek. A pletyka ugyan tényleg csúnya dolog (ebben egyetértett velem), de néha hasznos.
Most próbálok a padlóról felállni …
Mondjátok, hogy téved. Hogy ez nem igaz. Hogy itt nem szokás a magánlevelezés továbbküldése. Semmilyen indokkal.
Tegyek szemráhányást a szüleimnek? Amikor arra neveltek, hogyha valakivel bajom van, szemtől szemben intézzem el, ne a háta mögött? Ha én itt valakibe beleaggatom a körmöm, azt nyilvánosan csinálom. Nem leveleket, vagy teljes beszélgetéseket küldök tovább.
Most olyan érzésem van, mint amikor régen át kellett válogatnom egy zsák hagymát tavasszal … És kiderült, hogy a legtöbbje már rohadt, hiába volt még szép barna a héja, ahogy belenyúltam a zsákba, szinte mindig rohadt hagymába merült a kezem …
Amikor kész lettem, persze kezet mostam.
De a rohadt hagyma bűzét sokáig éreztem a kezemen …
Mi is kell feltétlenül a BDSM-hez? Bizalom. Ezek után hogy legyen bárkiben bizalmam … A rohadt hagyma bűze csírájában elfojtja …
Soha nem késő
Karácsony este.
Ülnek az asztal két oldalán, néha még beszélgetnek is. Mikor volt ilyen utoljára? Hány éve?
Hmm … Ha jól belegondol, soha. Mert a férfinak semmit nem jelentett a Karácsony. Évtizedekig. És ezt nem is rejtette véka alá. Az se számított, amikor már megvolt a gyerek. Még a gyerek kedvéért sem …
„Apa, ott volt az angyalka” – tágra nyilt szemmel mesélte a kisgyerek régen.
„Nincs isten, nincs angyal” – volt a válasz.
„Nincs igazad, Apa. Én láttam az angyalkát és beszéltem is vele, adott nekem ajándékot.”
Ülnek az asztal két oldalán, néha még beszélgetnek is. A férfi elmeséli, hogy mielőtt jött, feldíszítette otthon a karácsonyfát.
Soha nem segített díszíteni … mert hogy nincs isten, nincs karácsony …
Ülnek az asztal két oldalán, a nő épp cukrokat lövöldöz a gépen, a férfi sms-eket ír, válaszol rájuk, néha felhív valakit vagy őt hívját fel. És mindnek boldog Karácsonyt kiván.
Hány év is kellett hozzá, hogy rájöjjön, van Karácsony?