A legjobb hazugság az igazság. Akkor is, ha én mondom, de akkor is, ha nekem mondják. Ez van.

Végigpörgettem most az elmúlt két évet. És arra jutottam, hogy szarok én mindenbe. Minden hitbe, álomba és reménybe, minden értelmetlenségbe. Kizárólag értelmes dolgokkal érdemes foglalkozni. Ez van.

Hol van a vidám, humoros, csipkelődős Blog? Sehol. Meghal. Megölöm. A vidámság nem idevaló mostanában. Mert elnézegettem én azt a kezet, amit Selbstként találtam. Rengeteget mond nekem. Önmagamról, az életről, a sorsról, mindenről. Csak vidámságot nem. Akkor itt minek? A legjobb igazság az igazság.

Kurvára el vagyok keseredve. Ez van. Persze nem folyamatosan. Sokszor vannak vidám perceim. Lesznek is. Arról majd én gondoskodom. De eztán a vidámságot megtartom magamnak. A valós életre. Ez van.

Ma éppen tárgyalótiszt feladatát végeztem. És nagyon jót mosolyogtam magamban rajta. Mert kegyetlenül humoros szituáció volt. Ha rágondolok, most is mosolygok.

Meg kell néznem egy filmet újra. A napokban meg is fogom. Minél hamarább. Az a cime, hogy Ösztön. Mert azt akarom, hogy az a kiméletlen ember nyomjon le és tanuljam meg, hogy abban a teljesen kiszolgáltatott szituációban mit is vesznek el tőlem. És ha elveszik, no hát azt kell megköszönnöm. Újra Theová kell válnom egy időre. Hogy megértsem, milyen hamis útra tévedtem. Az illúziók útjára. Hát nem kérem őket, köszönöm. Vegyék csak el tőlem, nem kérek belőlük. Valóságot kérek, egyenes szavakat, világos mondatokat, válaszokat a miértjeimre. Mert ha értem a dolgokat, úgy minden sokkal jobban elviselhető. Értelmes ember vagyok, még ha sokat nem is ezt gondolják rólam. Annak ellenére, hogy nő vagyok. Épp azért, mert az vagyok, aki. Az asszony, aki a blogot irja.

Aki nem egyenlő azzal. Aki se nem fehér, se nem fekete, hanem egy szines egyéniség. Teljes valójában. No, eztán az az ember fog irni.

december 1, 2011

magamra hagyatottan
erőm csak annyi,
ami nekem van.
nem sok,
de elégnek kell lenni
az élethez.
az illúziók nem sokat használnak,
igy odaadtam őket
az enyészetnek,
el sem kellett venni tőlem.
józan eszem adta oda.
az illúziók fogsága
a legnagyobb csapda.
az erőm tán kevés,
de elégnek kell lenni
az élethez.

Én meg annyit csak ennyit mondok: cső csumi csá.