A „Vörös” és egy kávé estére
Ajj, de rég hallgattam már zenét este (?) – 00:47 -lol – … Igaza volt a Kölyöknek … nagyon nem stimmelt nálam valami …
Ha a „Vörös” nem kezd el altatót hallgatni a face-en, nem jut eszembe gyorsröptű asszociációval a feketekávé – Black Coffee -, akkor nem kezdek el Everlastot keresni a Youtube-on, (Szegény „Vörös” … egy időben vörös posztó volt a szememben Black Coffee-stól egyetemben … de már indulatom rég a múlté … ki a frász szereti a kölkét három napig bőgni hallani, mint a zálogos tehén … hát én nem voltam oda a dologért, az biztos … egy nap után ő benn bőgött, én meg itt kinn … na akkor utáltam meg egy életre a Black Coffee-t … legalábbis azt hittem … nem is olyan rossz szám az, ma is meghallgattam -mosoly ) és akkor nem jutok el egy másikig az oldalsávban böngészve, amit egyszer pár hónapja két napig kerestem, de nem leltem sehol, le is írtam magamban, na ezt is törölték a Youtube-ról, a franc essen bele …
És lám, itt van. Ha nem tudnám, hogy generációk vannak a két énekes között, hát azt hinném, hogy valóban együtt énekelték … kuuuva jó, mamikám. Pedig nem vagyok oda, ha valaki Johnny Cash zenéjébe belepiszkál. Ez viszont elsőrangú. Szerintem az öreg Johnnynak is tetszett volna.
Szóval ha a „Vörös” nem kezd el altatót hallgatni a face-en, akkor most nekem nem üvöltene a fejemen a fülesben a zene 100%-on.
Tényleg komoly gondok voltak velem. Uff.
Milyen jó, hogy meg szoktam hallgatni a „Vörös” zenéit …
Na „esti mese” megvolt.