Megláttam azt a képet. Sok-sok virág fotója között. Szíven ütött. Csak egy érzés volt bennem: ő az.

Egy szirom, semmi más. Körülötte a virágok és világok sokasága csak homogén massza. Összemosódva az átlagok halmaza. Csak ez az egy színes szirom emelkedik ki és látszik élesen. Azt éreztem, ő az.

Mutattam neki. Jót nevettünk. Aztán vettem csak észre a kép címét.

A zen virága. Istenem … Körülötte a Világ, az a gyönyörű, amit én jobban szeretek képnek vagy kirakónak nevezni.