XX: most azt érzem – persze ez is túlzás, hajlamos vagyok rá – hogy legszivesebben az egész világot távol tartanám magamtól, mer senkiben nem lehet megbizni.
XY: buta ötlet
XY:
XX: tudom
XX:
XX: és meg se tudnám csinálni.
XX: mer ahhoz újra kéne születnem
XY: nem
XY: ahhoz nem embernek kéne születned
XX: ez nagyon szép volt …
XY: -von
XY: az ember társas lény..

Most azt gondoltam, hogy igaza volt annak a szerzetesnek, aki bebújt a fa odvába és csak figyelte, hogy kinn világok omlanak össze és keletkeznek … Á, ez se teljesen jó. Nem vonhatjuk ki magunkat a világból. Az ember társas lény. Viszont kerülni kéne a szélsőségeket. Amire én nagyon hajlamos vagyok. Meg kell találni egy mértéket. Se a nagyképű fennhéjázóság, se a gyerekes durcáskodás nem vezet sehová. Egyik sem az Út része.