tulajdonképpen hónapokat vártam valamire. ez nem volt feszült várakozás, inkább belenyugvó, ezért békés. nem is zaklatott fel a hónapokig tartó várakozás.

aztán pár napja elkövetkezett, amire olyan soká vártam.
utána jött ki a feszültség rajtam. egész este olyan feszült voltam, mintha valaki húroknak nézné az idegeimet és heavy metalt játszana rajtuk, húrszaggatóan.

most már elmúlt a nagyja.

esténként elalvás előtt magam elé képzelem, hogy utoljára bemegyek egy elképzelt munkahelyre, ami ötvözete mind a kettőnek. be akarnának fogni dolgozni, azonnal, de mondom, hogy én már soha többé.
aztán gyorsan elalszom. valószínűleg ebben az este bevett két MagneB6-nak is szerepe van.
és az utolsó álom mindig a munka körül forog. valamiért ismét befogtak. és nem tudok szabadulni. és olyan feladatokat kell megcsinálnom, amire már régen nem emlékszem. mert évtizedekig alig követtem az új terápiákat. nem tudom, hogy fogom mindezt megoldani. de nincs más választásom.

örülök, mikor végre felébredek. vajon mikor múlnak el ezek a rendszeresen ismétlődő álmok …
álmomban még mindig kifacsarnak …