Amikor fáj a lélek, az nem jó
Most megint nem jó. Már tegnap délután óta. Nagyon hiányzik a gyerek. Eddig olyan volt, mintha elutazott volna pár hétre. Tudat alatt arra számithattam, hogy nemsoká hazajön és elmúlik a hiány a lelkemből. Tegnap értettem meg igazán, hogy ez nem egy pár napos, hetes utazás. Hanem elment.
És nem szabad azt várnom, hogy hátha visszaköltözik. Mert az azt jelentené, hogy kudarcot vallott. Én meg azt szeretném, hogy sikerüljön neki minden. És attól legyek boldog, ha ide már ezután csak „vendégségbe” jön.
De azért mégis nagyon rossz most. Kisvirágom, napraforgóm …
Ha valamim tízszer jobban fánja, mint most, akkor lefeküdnék az ágyba és nem tennék semmit. Csak várnám, hogy vége legyen már mindennek.
De ezen a fájdalmon még az sem segítene. Mert ez a lelkem fájdalma, nem a testé.