Végre valaki mehet kicsit andalogni. Úgy örülök neki, mintha én mehetnék. Még az is lehet, hogy jobban.

Megdöbbent a szeretet ereje. Még az örömet is képes megosztani. Küldött egy zenét. Önmagában nem tetszene. De magam előtt látom hozzá a táncot. A forgásokat, pörgéseket. Így rögtön értelmet nyer.

Hallgatom Charlie-t.

Kifizettem a számlát. Többet adtam, mint ami jár.

Miért könnyes néha a szemem, ha ezt hallgatom? Mert úgy gondolom, hogy tényleg többet adott. Nemcsak utólag fizetett. Hanem előre is. Már régóta az Élet tartozik neki. Szeretném, ha be tudná hajtani rajta. Még az is lehet, hogy ő nem így gondolja. Majd megkérdezem. Jó téma lesz, ha legközelebb „unatkozunk”. -mosoly

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
Hamvas Béla