még ilyen hülye álom, úgy pergett, mint a film. és megdöbbentően valóságosnak tűnt. annyira, hogy ébredezés közben azon gondolkodtam, hogy álom volt vagy valóság.

ketten voltunk a barátnőmmel. elálmosodtam és ledőltem. egyszer csak ott volt az a pasi. fölém hajolt, ölelt és csókolt, de olyan szenvedéllyel, mint az életben sosem.
aztán elmesélte, hogy kapott egy megbízást, másnap délelőtt el kell mennie valahova, hogy azonosítson egy tárgyat. de sejtetni engedte, hogy veszélyes lehet a dolog. kérdeztem, hogy elmenjek-e vele. én nem mennék be, csak ülnék kinn az autójában, és ha látom, hogy valami baj van, akkor hívnám a rendőrséget. azt mondta, hogy menjek. de akkor nála kell aludnom. nem fogom zavarni a gyerekét, ha esetleg befut? de, lehetséges. mégse jó ötlet, hogy az éjszakát nála töltsem. de azért elindultunk. valahol megállt, én kiszálltam körülnézni. de ő elindult az autóval.

na most mi legyen. még igazán elég pénz sincs nálam, hogy vonattal vagy busszal hazamenjek.

álldogáltam kicsit szerencsétlenül a megállóban. valakitől megkérdeztem, hogy merről fog jönni a vonat, amire majd fel kell szállnom. beszélgetni kezdtünk. elmesélt egy történetet. van egy unokahúga, akinek ellopták egy festményét, amit a csaj festett. vissza akarja szerezni. egy speciális jelölés van rajta. akkor döbbentem rá, hogy a pasi a festményhez megy másnap. ugyan azt mondta, hogy csak ellenőriznie kell a jelzést, de nekem nem stimmelt valami.

közben jöttek a középkorú nőért egy kocsival. az unokahúg és egy férfi. intettek, hogy szálljak be, egy darabon elvisznek. útközben a csaj kikezdett velem, kiderült, hogy leszbikus. jeleztem, hogy nem vagyok vevő rá. kérdezgettem a képről, hogy milyen. valami speciális technikával volt festve. és leginkább aranyszínű volt. itt sokat mesélt a különböző festési technikáiról. érdekes, hogy ő angolult beszélt, én is, bár nehézkesen. de azért megértettük egymást. kínált valami különleges pezsgővel, de mondtam, én nem iszok alkoholt.

aztán elmesélték, hogy tulajdonképpen egy bűnbanda akarja magáénak a képet. láttuk is az utcán a tagjait. valóban veszélyesnek tűntek. figyelmeztetni akartam a férfit, hogy ne keveredjen bele. de valamiért nem tudtam felhívni. talán ott volt a lánya, azért nem vette fel.

ahogy tovább mesélte a történetet a középkorú nő, kicsit zavaros lett minden. mintha az a család akarta volna megszerezni a leszbi lány festményét. egyre jobban összekuszálódtak a dolgok. és akkor már az volt a gyanúm, hogy a férfit arra szervezte be a család, hogy elvigye nekik a képet…

valahogy átverve éreztem magam. itt szerencsére kezdtem ébredezni. de még akkor is nagyon valóságos volt az a szenvedélyes csók és ölelés ..

micsoda hülyeség volt az egész … majdnem olyat tettem utána, amit nem lett volna szabad. szerencsére visszafogtam magam.

érdekes, hogy az álomban keret nélkül jártam. már sok hete nem álmodtam ilyen pozitív dolgot. bármilyen hülye és felkavaró volt az álom, ennek a részletnek nagyon örültem.

most éjjel fél kettő van, de még mindig akarnék írni neki. nem kell. egyszer régen olvastam egy egy könyvben, hogy a reggel mindig bölcsebb, mint az este. ezt nem szabad elfelejtenem. mert reggel örülni fogok, hogy nem tettem meg.