Próbálom magamban felidézni az érzést, hogy holnap Szenteste lesz. Jön a Karácsony, a szeretet és a boldogság ünnepe, Jézus születésének dicsérete.

Nagyon nehezen megy. Se a magánéletem, se a világ nem olyan, hogy ebben segítsen.

***

Inkább visszagondolok kicsi gyerekkorom karácsonyaira. Amikor még azt hittem, hogy a fát Jézuska hozza. Nagyapámmal Szenteste délutánján elmentünk a városba sétálni, nézegettük a karácsonyi kirakatokat, vettünk a kesztyűs néninél sült gesztenyét, hazafelé azt eszegettük.

Vajon hogy tudta nagyapa kiszámítani, hogy mikorra érjünk haza, hogy a három és fél méteres fa teljesen fel legyen díszítve? Előtte valahogy egyeztettek anyámékkal? Ez mindig titok marad előttem. Miért nem kérdeztem meg valaha is tőlük? Mert megtehettem volna. De ezt is elmulasztottam. És már nincs, akitől megkérdezzem … én nem akarok most sírni, nem akarok éppen most sírni … de olyan sok kérdés maradt, amit soha nem tettem fel nekik. Pedig talán kellett volna. Istenem, annyi mindenről lemaradtam, ami pótolhatatlan.

Aztán hazaértünk nagyapával. Már láttam az ablakból a karácsonyfa fényeit és tudtam, hogy megjött végre a Jézuska. Hogy érdekeltek-e az ajándékok? Fura, de arra nem emlékszem. Biztos érdekeltek. De nekem a fényárban úszó gyönyörű karácsonyfa volt a lényeg. A csoda, ami számomra Isten létét bizonyította.

Istenem, drága jó Istenem, tegyél most is csodát velünk. Hiszek Benned, Uram, de szükségem van a Te kegyelmedre. És el kell fogadnom, hogy legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is.

***

A világ éppen szörnyűségekkel terhes. Szinte fáj körülnéznem.

***

Mi marad hát nekem? Jézus születésének öröme. Megszületik ismét a megváltóm, hogy majd Húsvétkor kereszthalált haljon értem.

***

Heltai Jenő: Karácsonyi ballada a régi jó időkről jó Villon mester modorában

Karácsony este. Fekete karácsony.
Foltos a lelkünk, ráült a penész.
Kályhánk kihűlt, fukar tüze kilobbant,
A fagyos hold az ablakon benéz.
Néptelen utcák, álmos, ócska házak
Szomorú csöndje bágyasztón fon át …
Ki adja vissza a szegény világnak
A régi jó idők karácsonyát?

A régi jó idők ! Telt szénre, fára,
Garasért vettünk örökzöld fenyőt,
Víg gyertya égett, kis csengő csilingelt
És jött az angyal vacsora előtt.

Ma nincs se fa, se vacsora, se angyal,
Csak gyűlölet van, átok, babonák …
Ki adja vissza a szegény világnak
A régi jó idők karácsonyát?

Gyermekzsivajgás, égő, piros arcok,
Olcsó ajándék, drága örömök …
Ma úr a széthúzás, király az éhség,
Az utcasarkon koldus könyörög,
A neve: Jókedv. Hajléktalan, árva.
Többé e földön nem leli honát.
Ki adja vissza a szegény világnak
A régi jó idők karácsonyát?