nem vagyok az idő rabja
akkor kelek, amikor felébredek.
akkor fekszem le, amikor álmos vagyok.

a falióra még mindig a nyári időszámítást mutatja. hát csak tegye.
teljesen mindegy, hány óra van.
az is, hogy nappal-e vagy éjszaka.

most a hosszú hétvégén (?) – mióta hétvége a hétfő és a kedd vajon – az emberek a temetőket járják.
tegyék, ha nekik jól esik.
utoljára 2000-ben voltam kinn a szüleim sírjánál.
pedig még sokáig ki tudtam volna menni.
de nem volt rá késztetésem.
ha tudnék menni, most se lenne.

ilyenkor nálam nem halloween van.
hanem Mindenszentek és Halottak napja.
november 1. a Mindenszentek. november 2. meg a Halottak napja.
az már munkanap.
viszik a virágokat. mintha azzal tennének valami hasznosat.
megnyugtatják a saját lelküket, mást nem tesznek.
hogy ennek az elvárásnak is eleget tettek.

van egy fehér gyertyám áramszünet esetére. még abból a Bob féléből.
most gyújtom meg. gyufával. nem öngyújtóval.
mindenkiért.
kicsit kacska gyertya. olyan, mint én.

közben meg T.Rexet hallgatok.
azt tudom, hogy éjszaka van. de hogy hány óra, az teljesen mindegy.
lehet, hogy reggelig itt ülök.
az is lehet, hogy nem.

mindig erre vártam.
hogy ne legyek az idő rabja.