na fel van adva a kérelem. a gyerek apja adta fel, Istennek legyen hála. hajnal ötkor töltöttem ki. remélem, hogy jó lesz.

nem tudom, mi lesz az eredménye. a gyerek apja egy fillérrel sem kapott többet. mert ő korkedvezményben volt már évek óta. én viszont rokinyugdíjban …
már kiszámolni sem tudom, hogy mióta nem dolgozom. és gőzöm sincs, hogy a táppénz számít-e.

Istenem, rád bíztam magam. mint olyan sok mindenben.

most a második évfolyamot nézem. az Ilonát már kicsináltam volna a többiek helyében. az agyukra megy. nekem is. azt tudom, hogy ki fog esni. olyan, aki mindig mindenért a többieket hibáztatja játék közben. az, hogy ő bizony vállalja a felelősséget, az csak szó a semmiben. igazi tűzről pattant menyecske. képtelen csapatban dolgozni. alázat-mentes ember.

hatodik napja vagyok pixi-mentes életmódban. nagyon jó.

a béka még próbálkozik. de épp olyan, mint régen. az ötletei mind arról szólnak, hogy mi lenne jó NEKI. és mikor szembesítem ezzel, az a véleménye, hogy egy idő után biztos én is élvezném. olyan önző, hogy arra nincsenek szavak.
ma megírtam neki őszintén, hogy öreg vagyok én már ehhez az egész bdsm nevű szarsághoz. hisz a pixin is hibernáltam magam. erre vartyogott valamit a fejlődés megállásáról. hát aranyapám, az én koromban már nem a fejlődés a fő dolog. illetve van az életemnek egyetlen része, amiben fontos a fejlődés. de az nem a nyűves bdsm. nem várom, hogy megértsen. idén lesz ötven éves. én abban a korban jöttem össze az ex-szel. és nem tartottam magam öregnek.

általánosságban most sem tartom magam öregnek. de már teljesen mások a célok, mint ötven évesen.

az időt nem lehet visszaforgatni. és az jelenti a békét, hogy ezt valaki képes legyen elfogadni 🙂