Az nem véletlenül fekete
Agresszió a BDSM-ben?
Van. A múltban megélt dolgok által kiváltott, ki nem élt, meg nem oldott agresszió. Nemcsak a tett lehet agressziv, de agressziót okozhat valami hiánya is. Mert felnőtten az ember érzi? rájön?, hogy valamit nem kapott meg, amire persze jussa lett volna.
Én nem kaptam meg az erős, családját vezető, irányitó apát. Kaptam helyette egy ugyanilyen anyát. Imádtam a szüleimet. De ezt elcseszték. Mert egy gyereknek szüksége van néha az apai szigorra is. Egy igazi apaképre. Nekem ilyen nem volt. Illetve csináltam magamnak egyet, a nagyapámól, de ő is másodhegedűsnek tűnt a mamám mellett. Mind csodálatos emberek voltak. Boldog lehetek, hogy ők lettek a szüleim, nagyszüleim. De persze senki nem tökéletes.
Mindenem megvolt, csak az apám hiányzott a lelki képemből.
Amikor ezekre rájöttem, azt mondtam magamnak, hogy nem haragszok rájuk, mert mindig azt tették értem, amit a legjobbnak véltek.
Nincs olyan, hogy nem haragszok. Haragszok az anyámra, hogy nem volt hajlandó kiengedni a kezéből a gyeplőt és ezzel elvette tőlem az apámat.
Haragszok az apámra, mert nem tudott a sarkára állni és ezzel elvette tőlem önmagát.
Persze ez a harag is elmúlt már. Legalább értem, hogy miért szerettem volna szub lenni, apát keresni magamnak. Na mindegy. Tanultam belőle.
De tanultam a másik oldalból is. A dominanciát nem nevelték belém, mindössze a nők dominanciáját láttam otthon, ami nem volt hangos, de nagyon erős volt. Persze, hogy ezt másoltam le.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy – mint mindenki – tele vagyok hétköznapi agresszióval, a BDSM keretében miért nem vezetem le rajta. Végiggondoltam és a hideg futkározott a hátamon. Hisz a BDSM nem arról kell szóljon, hogy „pofozógépnek” – átvitt, de valódi értelmebn véve is – használjak egy embert, egy olyan élvezetre született dologban, mint a BDSM. Ez az agresszió levezetésének, kiélésének legocsmányabb módja. Szerintem.
És ha megpróbálnám? Mi lenne, ha elkezdeném élvezni? Az embernek adj hatalmat a kezébe, akkor látod meg, hogy milyen is valójában. Én sem vagyok semmiben sem jobb ennél. Mi lenne, ha beleszoknék? És feloldódna bennem a szadizmus gátja? És élvezni kezdeném, ha valódi fájdalmat okozok egy embertársamnak … Most a Bundás Vénusz jut eszembe. A nő, akire szinte ráerőltette a pasi a dominanciát és a szadizmust, mert olyan nő volt az álma. Minden emberben ott van mélyen valahol a gonosz is. Abban a nőben is ott volt. Nem akarta kiengedni, de a pasi kedvéért megtette. És rövid idő után már a korábbi tisztességes, rendes nő nem volt képes megzabolázni az állatot, akit kiengedett magából. És a végén már nem is akarta.
Köszöntem a lehetőséget, hogy a mindennapok keltette agressziót éljem ki nyugodtan valakin, mert ő élvezi. De nem kértem belőle. Mert nem tudom, hogy mi van bennem a Johari ablak fekete négyzetében. Az nem véletlenül fekete … Sok csúnya dolog lehet ott.
Inkább próbálom az asszertivitást gyakorolni. Rám fér. Hogy se megalázkodó, mindent eltűrő néma ne legyek, se vérengző vadállat.