Bele kéne húznom
Könyvet kell cserélnem. Azt, ami mindig ott van a mosógépen. És nap közben sokszor a kezembe vehetem.
A Zen történeteket már háromszor kiolvastam egymás után. Még így is csak a felét értettem meg.
Amit értettem, azért fájt.
Amit nem, azért.
Nem jó, amikor az értés és a nem-értés is fáj. Keresem a hasznát. Valahogy most nem megy. Nem találom. Túl sok volt nekem benne a reménytelenség. És alig volt némi humor.
Könyvet kell cserélnem. Valami könnyedebbre, humorosabbra. Még ha az a humor szarkasztikus, akkor is jó lesz.
„Amíg Su-la-ce szerzetes várja a halált, és amíg az szólni engedi őt, erről mesél most nektek. Nem miattatok szól. Rólatok Su-la-ce már levette a kezét. A reggeli beszélgetésekből megokosodtatok, most már csak éljétek szépen az életet. El ne rontsátok, mert bármily lassan jár is olykor, de mindig eljön az idő. Mindig eljön az idő! Számíthattok rá. Ám addig, ha akarjátok, olvassátok Su-la-ce újabb írásait. Kövessétek Lin-csi utazását a szellem végtelen útján, mely kolostorunkba vezette őt egykor a Huo-to folyó partján.”
Az ifjú Lin-csi vándorlásai
Ezen kívül még van egy Lin-csi könyvem … Most az jutott az eszembe, hogy gyorsan kell olvasni … Mi van, ha ebben az életben nem jutok el a végére???? Mit hagyok ki???? A pusztulásba/pokolba/örökös körben járásba vezető út el nem olvasott könyvekkel lenne tele??? És meg nem nézett filmekkel???
Bele kéne húznom. Amíg olvasni/nézni/csinálni enged a halál. Vagy az élet??? Még ez sem világos most nekem …
Csak az lehet az enyém, amit elveszek/kiharcolok az élettől. Az nem, amit elengedek.