Amikor az emberben kicsapódik a biztositék …

… akkor mindent nehezebben visel.

És bennem már 2-3 hete csapogatódik, ezen a héten meg már teljesen. De erről már irtam. Teljesen ki vagyok már merülve a melóban. Még 2 hét van a szabadságig, (az is 2 hét lesz) de nem tudom, hogy birom ki addig. És amikor ilyen hulla vagyok, minden egyéb terhet nehezen – mit nehezen, sehogysem – viselek már.

Az én teherviselő szervem az agyam. Az visel mindent. A testi betegségek nyűgét is úgy birom elviselni, hogy az agyam – jó esetben topon van – keres valami szórakozást, amivel pihenhet. De most az agyamban ment ki a biztositék sajna. És már nem tudom, mit keressek, hová forduljak, hogy a napi kis és nagy bajokat el tudjam viselni, túl tudjak lépni rajtuk és főként csinálni tudjak ellenük valamit.

De most kinszenvedés már minden gondolat, még az olyan kicsi is, hogy pl. mi hiányzik itthonról a konyhából, mit irjak fel Atinak, hogy venni kell. Amikor odakerülök, hogy irnám, semmi nem jut már lassan az eszembe … Pl. 3 napja észlelem, hogy vészesen fogy a mosogatószer (ilyenkor este szoktam mosogatni), de nap közben nincs olyan csoda, hogy eszembe jutna, amikor kérdezi, hogy mi kell a boltból. Azt meg nem várhatom el Tőle, hogy helyettem gondolkozzon, azért is hálás lehetek Neki, hogy rendszeresen elmegy boltozni, pedig tudom, hogy nagyon utálja.

De már gondolkozni sincs néha erőm …

Nem fizikai fáradtság ez, mert nem olyan a munkám, hogy abban fizikailag nagyon elfáradnék, mert ül? munka és inkább tyúkszemet ülök a fenekemre néha, minthogy elfáradjak benne. Nekem az agyam a munkaeszközöm és sajnos most az fáradt már el nagyon. Még a tavaji (ezt sem tudom, hogy pontos jé-vel kell-e irni vagy ly-nal … ) szabadságomból is maradt pár nap, mert tavasszal nem tudtam kivenni … a kurva életbe …

Nem csoda, hogy ilyen nyomorult fáradt aggyal már alig valami kis terhet se tudok elviselni.