Olvasgatok, olvasgatok, de minek…..

Mostanában valami ultra kritikus szemüveg lehet rajtam, mert amit eddig jónak tartottam, az most az „elmegy” kategóriába csúszott le, amit meg elfogadtam (mert miért ne legyünk toleránsak, felebarátaim, ugye?), az meg olybá tünik nekem, mintha egyes felnött emberek bohóc sipkával a fejükön szaladgálnának, és nemcsak hogy nem veszik észre magukat, hanem még büszkék is, mintha királyi korona lenne a fejükön …..

Biztos bennem van a hiba. Abban a fránya kritikus szememben és agyamban 🙂

Na jah… amikor elhatározom, hogy gyöztes akarok lenni, akkor kicsit más a világ. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Nem tudom, hogy a toleranciámnak, a viselkedésemnek jót tesz-e ez a gyöztes akarok lenni hozzáállás. Lehet, hogy nem. Ezt is el tudom fogadni.

De az biztos, hogy ilyenkor ugy dologozok a munkahelyemen, mint egy sztahanovista (ami valljuk be, nem árt), hogy mindenki azt kérdezte ma is, hogy ugyan milyen gyorsitót szedtem a hétvégén?? És szegény kollégámban heveny kisebbrendüségi érzést keltettem, mert elfogyasztottam az asztalomról a munkát, mig ö az övéröl nem.

Szegényke 😀