Bunkó vagy, Bugsy
Miért nem húzták ki az ágyat? Ott szorongtak rajta mind a ketten, noha ha ki van nyitva, egy nagyon kényelmes, majdnem négy személyes hatalmas ágy.
Feküdtek rajta, szorgongva a szűk helyen, persze leginkább a nő érezte a kényelmetlenséget, mert a férfi szokása szerint elterült, mint egy császár. Minek jött ide, töprengett magában az asszony? Talán nem jó volt a többi, akiket az évek során kipróbált? Nem jó volt a minőség? Nem jó volt a szerepjátszás? Erről nem volt szó közöttük.
Csak jött, ránézett a nőre a csábos szemekkel. Talán megmenthető, gondolta akkor valami csendes és megadó kétségbeeséssel. Próbáljuk meg …
Most ott feküdtek a kihúztatlan ágyon.
„Csináld. Szopj, ahogy régen!”
Még mindig felizgatta ez a szó, teste a várt gyönyörtől már előre hullámzani kezdett, keze mintha egy indiai táncosnő lenne, kígyózó mozgással kezdte izgatni a férfit, simogatta volna először az arcát, majd haladt volna tovább, egészen odáig. Hogy majd aztán a szájába vegye a régi rítus szabályai szerint. Lobogott benne a vágy. A vágy a gyönyörért, amit kap majd és amit adni tud.
A férfi gúnyosan ránézett és megszólalt.
„Azt hiszed, hogy vonzó vagy, amikor így tekeregsz? Inkább nevetséges. Öreg vagy te már ehhez. Nem kell a körítés.”
A nőben megszakadt a rituális és hormonok vezette tánc. Ránézett a valaha imádott arcra. Sütött róla a kiméletlen gúny. Elszomorodott. És dühös lett.
„Bunkó vagy, Bugsy” – mondta hangosan, majd magában hozzátette: „Mindig is az voltál, csak én nem vettem észre”.
A sértés miatt abba maradt a csipők tánca. Elhallgatott a nem létező zene, ami az asszony fülében szőlt csak, mint régen mindig. Hogy szerette, ha kurvát játszottam neki … És én mindig minőségi kurvája voltam. Nem egy lélektelen báb, akinek közben csak a pénz jár az eszében, amit majd kapni fog az aktus végén. Vigyáztam, hogy a legnagyobb élvezetet tudjam adni …
Mindegy már, gondolta teljesen reményvesztetten. A szűk ágyon nehezen lecsúszott a férfi ágyékáig és simogatni kezdte a csipőjét, de immár teljesen lélektelenül … és közben azon járt az esze, hogy legalább az ágyat kihúzhatták volna. Mire leszopja, ezen a keskeny helyen teljesen meg fog fájdulni mindene. Már most is érzi.
Az utolsó éles, hasító fájdalom teljesen kiverte az álmot a szeméből.
Felült az ágyon. A kényelmes és széles franciaágyán. Vajon hány óra lehet? Sejtette, hogy korán van még, talán hét óra sincs. Alhatott volna, hisz hétvége van. Megdörzsölte fájós lábát. És közben azon gondolkodott, hogy álmodhat ilyen ostobákat.