hőguta határán aprókat olvasgattam az előbb. úgy kell nekem.

az a benyomásom, hogy elég sokan – tisztelet a kivételnek – gombhoz keresnek kabátot.
a gomb a vágy, a kabát meg az a lény (direkt nem írtam embert), aki kielégíti.

ebben a dögmelegben ez elég lelombozó. bár a tél derekán is az lenne, amikor vágytól eltelve fixírozom a parapetet és legszivesebben fenntebb csavarnám. aztán eszembe jut a gázszámla meg a nyugdíj érzékeny kapcsolata és felveszek magamra még egy pulóvert …

a parapeten van a gombom. a vágyam a meleg. a megoldás a pulóver. de ebben a bonyolult viszonyban sehol nincs egy másik ember.

csak én vagyok, meg a vágyam …