Paca vagy csempe? Mindegy néha.

Hogy lett a nagyorrú, tekintélyt sugárzó férfiból muris kisegér?

Egy csempe a falon. Évek óta nézem néha. Mintázata szabálytalan. Szokvány burkolólap. Utolsó öt évem legérdekesebb projektív tesztje.

Először nem láttam rajta semmit. Csak egy csempe volt a falon. Egy a sok közül. Később kirajzolódott szemem előtt egy kissé nagyorrú, tekintélyt parancsoló férfi profilja. Persze az összefüggést a valóságommal sokkal később vettem észre. Akkoriban éltem az élettársammal.

A kapcsolat megszakadt. A profil el nem tűnt, de jelentőségét vesztette. Majd az észlelés változni kezdett. Felfedeztem, hogy annak a korábban tekintélyt parancsoló férfiarcnak nem is férfiarc formája van. Mert a feje tetején muris kis egérfülecskék vannak. Nem más az, mint egy nagyorrú, fontoskodó, muris kisegér.

Utóbbi hónapokban a csempe alján mást is észrevettem. Először egy kisróka feje, oldalra hajtva. Később közvetlen mellette megláttam egy másikat. Összedugják a pofácskájukat és békésen szundikálnak. Olyan bájosak. -mosoly

Ez csak egy csempe a falon. És mégis mennyi mindent kifejez az életemből. Hogy mit látok ÉN benne. Projektív teszt. Mint a Rorschach. Csak az tintapacákból készült. Az ábra ott sem változik. Mint az én csempémen. De az életem igen. Vele együtt a látásmódom is.

Csempében is, pacában is.