Ma tényleg sok volt. Szinte mindenkivel beszélgettem. És történt egy csomó vacak dolog. Ami fáj, vagy kellemetlen. Most megmosdottam és adok még magamnak tiz percet. Meggyújtottam azt a vastag fehér gyertyát, amit valamiért csak Bob gyertyájaként emlegetek magamban. Ezt a fajtát ritkán szoktam. Nézem majd a lángját a csöndben. Hátha magamra találok a lobogásban …

Nézd a lángot, Én. Mert megint láthatatlan fonalakat érzel áramlani feléd. Körüllebegnek, nem is látod őket. Csak valami apró simitást érzel. Furcsa érzés. Kissé mintha ragadós lenne … mint a pókfonál …

Csak a lángot nézd Én. A lobogás majd megmerit önmmagadban. És majd rájössz, hogy minden kérdésedre csak egy válasz van. Önmagad. Mert te vagy a megoldás. Senki más.