délután aludtam egy kicsit, mert beütött a kajakóma. aztán elmeséltem az álmomat Zsuzsikának.

egy több szobás kis házban voltam, nemrég mentünk oda. hogy ott éltem vagy nem, ki tudja. vendégek jöttek. köztük egy harmincas, feket hajű magas, jóképű pasi. borostás arccal. (kicsit hasonlított az ex-re, de mégsem teljesen ő volt. más volt a testalkata. nem olyan mackós, hanem kifejezetten széles vállú, de keskeny csipőjű. nagyon tetszett. csak néztem. ő is nézett engem. aztán odajött és felemelt, úgy ahogy álltam és csak tartott a levegőben. magához ölelve. először féltem, hogy leejt. aztán rájöttem, hogy ez a pasi nem fog leejteni engem. van elég ereje hozzám. minden értelemben …

Zsuzsika azonnali diagnózisa: „neked tényleg gyorsan kell egy pasi”

hát ja …

amikor az ember kétszer is felébred az éjszaka során egy-egy órás alvás után, hogy húzza a görcs a lábát, akkor a második görcsnél már nem lehet visszafeküdni. tenni kell ellene. hát én tettem. most már minden oké. de már reggel van, hat öra múlt.
közben megnéztem egy filmet. játszottam is egyet.

no keressük is meg azt a csengőhangot a gépen, amire a gyerekek csörögnek. mert némi sim és memória kártyacsere mián perpillanat az a zene egyik telón sincs meg. de azt sejtettem, hogy a gépen megvan. meg is találtam. aztán még nézegettem zenéket. persze csak úgy halkan, mert akkor még hajnal négy után voltam.

kellene egy fejhallgató … a réginek a fülpárnája már teljesen tönkrement, az idő megette a szivacsot benne, nyomta a fülemet, ezért is nyugdíjaztam több éve. ezen a gépen még nem is hallgattam zenét fülessel, csak a régin …. na az se most volt.
aztán valamiért mégis csak megnéztem a zöld szatyromat. mert a múlt héten az e-magon nézegettem egy újracsomagolt Sennheisert, akciósan, de még úgyis drága volt … persze, hogy nem vettem meg.

a szatyorban volt valami, ami a zacskón belül egy fejhallgatónak nézett ki. nosza, nézzük meg, milyen állapotban van.

azta kurva életbe … hát ez egy pár órát használt Sennheiser. amiről el is felejtkeztem … nem a legmodernebb, de használatlan.

most sok év után újra rajtam van a füles. végre. már nagyon hiányzott a zene. így, fülesen keresztül. amikor a hangok egyenesen az agyamba hatolnak.

két napja:

– Mit szólnál hozzá ha meghívnál vacsizni, (csak néhány falatnyira) viszont úgy azt Te a szádból beleköpnéd az én számba?
– barom 😀 . valószinűleg először magamat, a ruhámat köpném le 😀

minek nekem szub, mikor sok éve van egy saját „idiótám”

igaza van Zsuzsikának. tényleg kell nekem egy pasi. 🙂

Hickory Hollow
Right Said Fred: Love song