démonjaim
mostanában megint egyre gyakrabban kerülgetnek a démonjaim. nem csoda, hisz hetek óta tele van bajjal, gonddal, megoldatlan problémával az életem. éjszaka csak fekszem, forgolódom, mert nem hagynak nyugodni.
olyan démonok is, akik már nem élnek. olyan jó lenne azon gondolkodni, hogy mekkora balhé lehetett ott, amikor Laci csinálta a feszkót Évánál – nem is tudom, hány rendőrautó lett a vége – és azon élvezkedni, hogy mindketten megérdemelték az egész ramazurit. vastagon. de nem engedem meg magamnak. hisz már nagyon régen megbocsájtottam nekik. nem is haragból gondolnám végig, hanem csak úgy, elképzelve a cirkuszt, amit Laci csinált Éva házánál, amikor nem akarta beengedni. Éva még engem is felhívott, hogy segítsek. de mondtam, hogy én nem tudok, maximum csak annyit, hogy szólok Laci apjának. rá hallgatott a legjobban.
aztán olyan démokon is kerülgetnek, akik még élnek. és olyanok is, akikről nem tudok semmit. valamit kezdeni kellene velük.
azt hiszem, hogy mindnek egy-egy madzagot kötök a lábára és alakzatban fogom reptetni őket … húzzanak már a jó büdös francba innen.
ráadásul jön a melegedés is, kezdenek feszülni a csóró izületeim is. nincs valami jó kedvem …