Dögöcske-gép
Két fajta van. Egy zöld, meg egy kék. Úgy néznek ki, mintha valaki egy hajlított fára felakasztott volna egy-egy nagyon régi tipusú rádiót.
Most már legalább tudom. Azt is kell keresni.
Kick the minion!
Közben meg lehet gondolkodni. Mostanában alig van személyes kapcsolatom a neten. Elkerülöm őket, ők kerülnek el engem, vagy csak kerülgetjük egymást az időben, mint például BogárEmberrel. De azért mindig itt van a lelkem csücskében. És remélem, hogy jól van.
Olvasni is lehet …
A fekete csuhás esetéről azonban eszébe jutott még valami. Az a szerzetes megszólitotta, kérdezte őt. Zavart, tanácstalan volt. Valamilyen választ várt. Ilyenkor mi a teendő? Ilyenkor is az elfordulás? Mert ez már majdnem olyan, mint amikor bezörget valaki egy kolostor kapuján.
– Szörnyű teher a tudás, s a nem tudás egyformán. S mindkettő az emberi világ sűrűjébe vezet. Nincs tehát menekvés az emberek elől mégsem – tette még föl magának az újabb kérdést Lin-csi a páfrányfenyő tövében, de aztán inkább elaludt, nehogy válaszolnia kelljen rá.
Hát ez legalább négy-öt gondolati vonal, nemde? Nekem minimum …
Az élet hétköznapi gondjai, amik elől néha alvásba menekül az ember.
Dugjuk a fejünket a homokba.
Elfordulás az emberektől.
Mások segítségkérése, amitől néha úgy érzem magam, hogy és akkor nekem ki fog segíteni, ha már a falat kaparom a szenvedéstől.
Menekülés a netre.
Elfordulás a nettől.
Visszatérés a valós emberek közé.
És valószinűleg ugyanígy kell vizsgálni a kérdésekkel zörgetők arcát is: ki mire érdemes? Ki kell választani közülül az okos fölényest és a bárgyú ostobát, ezeken úgysem fog a szó. Le kell mondani róluk.
A maradéknak azonban beszélhetsz nyugodtan, abból nagy baj nem lehet – gondolta Lin-csi, és még azt is ott a sziklán ülve találta ki, hogy ezt a maradékot nem kell kímélni egyáltalán. Minél többek küzdenek, szenvednek majd, annál inkább megértik, mit kell érteni nekik.
Kínnal-keservvel megtanulják becsülni magukat, szeretni az életet és a halált, s megvetni minden mást. Mert ennél többet az ember magáért nem tehet. Józanul, hűvösen szemlélje minden dolog átváltozását, semmihez ne fűzze őt indulat.
Kemény szavak.
Józan gondolatok.
Évek óta én vagyok az a bizonyos maradék, s BogárEmber meg Lin-csi … Mennyit, de mennyit beszélt nekem az évek során … És én igyekszem megérteni, hogy mit is kell értenem …
Sírok és mosolygok egyszerre …
No, megyek tovább a netes „magányban” dögöcske-gépet keresni.
És várom a holnapot a valós emberek között. Jó velük lenni.
Kick the minion!