Ki voltunk már éhezve egymásra. 10 napja nem voltunk együtt, nem szeretkeztünk, nem érezhettem a csókod édességét, a karod ölelését, a tested melegét.

Nem érezhettem, amikor két ujjal összecsippented a mellbimbóm és szoritod, belemarkolsz, belecsipsz az ölembe, nem érezhettem a tenyered erejét a fenekemen. Nem érezhettem az ujjaidat bennem, 2,3,4, mind bennem, ahogy turkálsz a testem mélyében kiváncsian, kegyetlenül, mindent birtoklóan.

Ma végre ujra Veled lehettem Uram, Egyetlenem.
Hiányoztál már kegyetlenül testemnek-lelkemnek, mindenemnek.

Ma ujra érezhettelek, ahogy kitöltöd testem öblét, magod belém ürited, láthattam az arcodon a kéjt. Végre.

Minden szeretkezés a csodák csodája Veled, Életem. Boldog vagyok, hogy enyém vagy, hogy Tiéd vagyok, hogy egymáséi vagyunk. Gyönyörrel tölt el már az is, hogy látom arcodat a kéj mámorában, látom szemed felhös tekintetét és boldog vagyok, hogy szolgálhatlak Téged, mindenemmel.

Kérdezték ma: szeretem, ha használnak? Igen. Azt szeretem, ha Te használsz Uram, mert csak attól vagyok boldog.

Annyi gyönyört szereztél nekem, hogy már számolni se tudtam az orgazmus csúcsokat. Csak azt éreztem utána, mintha csontom lenne törve, mintha egy büvös szerelem edényben összedaráltad volna mindenem.

Egy vagyok Veled…
És semmi vagyok Nélküled.
Uram,Egyetlenem.