Ne csodálkozzon az ember, ha kanál mosott szarként ébred. Nem kell fennmaradni hajnal négyig. Ennyi a megoldás.

Viszont. Túl jó volt az éjjel, hogy korán befejezzem. És újra ragyogott az a nyomorult hold végre.

Ha tiz percen túl főzöm a keménytojást, keményebb lesz? Kizárt. Legfeljebb elpárolog a viz róla, és sikerül leégetnem. Az még tőlem is szép teljesitmény lenne. Bár aki képes a húslevest leégetni, annak valszeg nincs lehetetlen. Konyhatündér barom.

Viszont. Ha ezután megmondom a frankót, semmilyen reakció nem fog érdekelni. Magasról. Mindig csak magasról. Megszűnt a jó világ. Emlékszek még a kicsavart és kiforditott citromra, amit félkómás állapotban a képernyőre akartam valahogy rögziteni, nehogy becsússzon a perem alá. Soha többé olyan lelkiállapot. Soha többé birka-lét. Ne törjek már a húsvéti bárány babérjaira.

Húsvéti bárányból csak EGY volt, az én ÚrJézusom. Aki kereszthalálával megváltotta a világot. Többek között engem is. Már jó előre. Pedig még nem is éltem akkor.

Már ezer évekkel a születésem előtt megkaptam a legnagyobb ajándékot Istentől. Az örök élet lehetőségét.

Megkezdődött a Nagyhét.