egy túlérett mérlegelése
olvasok. és gondolkodok. mérlegelek.
szerintem én már érett vagyok, talán túlérett is … Varnyu, fene a hülye humorodba … ugyan már, Selbst, ne légy fafejű, ha nem lett volna a humorom az életemben, nem érem meg, hogy találkozzak veled. sokszor beledögölhettem volna a saját hülyeségeimbe, de a humor segített. és beledöglés helyett tanultam magamból/magamról.
és mindig győztesen kerültem ki az auto-csatából. micsoda szavakat gyártok, egy nyelvújító veszett el bennem, súrolom a neologizmák határát, de élvezem.
szóval olvasok és gondolkozok. mérlegelek. közben máshol meg feltérképezek. mondd meg, mit szeretsz enni, abból már megsaccolom, hogy stimmelhetünk-e. ezek a térkép első vonalai.
„Mire R. felébredt, egy teljesen szétcsúszott, folyamatosan bőgő nőt talált. Nem lepte meg. Általában akkor lép be a nők életébe, mikor azok krízishelyzetbe kerülnek. Megszokta.”
/flo/
na erre kiváncsi leszek. én nem vagyok krízishelyzetben. voltam. régebben. párszor. néha a halál közelében is. nem volt cry for help. mert nem cirkusz volt. és nem akartam, hogy bárki megmentsen. amikor leírtam a dolgokat, az már mindig csak utána volt, a biztonság melegében. a krizishelyzetre nálam csak egy dolog használt, a zene. felcsaptam a fülest és üvöltött valami, ami épp aktuális volt a lelkemnek. csak egy szám. folyamatosan ismétlésre állitva.
és addig hallgattam, amig szét nem csapta az agyam, ki nem takaritott belőle minden marhaságot és már békésen és nevetve ringatóztam a zene hullámain. a zene a világ legjobb terápja. nekem.
de azért kiváncsi vagyok R.-re.
bár jobb lesz, ha felköti a gatyáját. mert olyannal még nem találkozott, mint én.
hogy nagyképű vagyok? nem, csak realista.
bár az is valószinű, hogy még én sem találkoztam olyannal, mint ő.
tök buli lesz.
szerintem fel fogja dobni a pacskert a kávémtól