együtt várjuk a tavaszt
napok óta annyi mindenről szeretnék írni, állandóan tele van a fejem gondolatokkal. de megmaradnak a helyükön, ahová valók. a fejemben. nem írom le őket. minek?
az emberi kommunkiációval is így vagyok. nem sok kedvem van bárkivel is beszélgetni. amikor csak lehet, bevackolom magam az ágyamba a macska társaságában.
fura, hogy vele azért képes vagyok beszélgetni. bár neki legtöbbször mondani sem kell. mostanában állandóan a fejem, arcom mellé helyezkedik el. nem szokta ezt csinálni. de szerintem érzi, hogy hol van a legnagyobb baj. bár néha olyan közel rakja le habtestét, hogy oldalra fordulva az orrom beleér a bundájába, amitől egyrészt alig kapok levegőt, másrészt meg csiklandozza az orromat. ha én is macskának születtem volna, nem lenne ilyen gondom.
utálom a telet. a macska is. együtt várjuk a tavaszt.