Én vagyok,
nem tollpihe
melyet csak úgy
felkap a szél
s játszik vele
kényére, kedvére.

A szél hátán utazom.
Utamat csakis
én uralom.
Az erő bennem van,
nem mástól kapom.

Érdekes hangulatban ébredtem ma. Azt érzem, hogy sok mindent máshogy kell csinálnom. Nos, akkor előre.

Tényleg elegem van már belőle, hogy mostanában hagytam, hogy dobáljon az élet. És csak úgy szórakozzon velem. Én nem ez vagyok. Soha nem is szerettem ilyen lenni. Mostanában csak vártam a semmire. És lestem ki a fejemből. Azaz pocsékoltam az időt. És az életet. Márpedig aki a jövőre gondol, annak leginkább napokat kell gyűjteni. Én viszont hagytam, hogy a napok elússzanak fölöttem. Vissza fogom szerezni a napjaimat.