Faragatlan kifinomultságok
Pár napja már az igen és nem között vacillálok. Hogy könnyebben tudjak dönteni, elővettem egy könyvet, amit még nem olvastam. Vékonyka. A címe Zen bölcsességek, történetek, koanok. Rövidek, csattanósak, bár nem mindegyiket értem. Nem baj.
Közben azon gondolkodom, hogy mi van, ha túlreagálok valamit?
Egy szerzetes azt kérdezte Csao-csoutól:
– Mester, mi az egyetlen szó?
Csao-csou elköhintette magát.
– Hát ez lenne az? – ámuldozott a szerzetes.
– Miről beszélsz? Egy öregembernek már köhögni sem szabad? – kérdezte Csao-csou.(Kiváló szerzetesek életrajza)
Mi van, ha épp annyi jelentőséget kell a dolognak tulajdonítani, mint egy köhintésnek?
Hmm …
Mi van, ha nem ennek kell befolyásolni a döntést az igen és a nem között?
Hmm …
Most találtam egyet, ami kifejezetten humoros volt. Legalábbis nekem. Minden történet alján ott van, honnan származik. Na nézzük, ez honnan. Lin-csi példázatai. No igen. Lin-csinek volt humora -mosoly
Egy napon, amikor Pu-huával együtt a kolostor egyik jótevőjéhez voltak hivatalosak böjti vacsorára, a Mester ezt a kérdést tette fel:
– „Egyetlen hajszál föIszippantja az óceánt, egyetlen szem mustármag elnyeli a Szuméru-hegyet” – ez vajon a
természetfölötti tudás csodálatos hatása, vagy csupán az eredendő, természetes lényegtől van?
Pu-hua egyetlen rúgással fölborította az étkezőzsámolyt. A mester azt dörmögte:
– Faragatlan fickó !
Mire Pu-hua:
– Épp ez az a hely, ahol faragatlanságról vagy finomságról kell értekezni?
Másnap a mester ismét odament vacsorára Pu-huával.
Azt kérdezte:
– A tegnapihoz hasonlítva, milyen az, amit ma tálalnak nekünk?
Pu-hua újra fölrúgta az étkezőzsámolyt.
A mester szólt:
_ Ejnye no, faragatlan fickó!
Pu-hua nem hagyta annyiban:
– Vaksi fajzat! Hol esik szó a buddhista Törvényben faragatlanságról vagy kifinomultságról?
A mester válaszképpen kiöltötte rá a nyelvét.(Lin-csi példázatai 44.)
Szóval az igen vagy a nem.
Ha az igenre gondolok, tele leszek rossz érzéssel.
Ha meg a nemre, akkor nyugalommal.
Hát akkor …