Géza bácsi
volt nekünk egy szomszédunk régen, úgy családilag. még a régi házban. cirka 30 évig éltünk szomszédságban.
mamámmal néha átmentünk beszélgetni, amikor még gyerek voltam. leginkább a feleségével, Marika nénivel.
jószomszédként néha a rozzant fakerítés fölött átadott némi gyümölcsöt. anyám is igy tett.
aztán egyszer ez abbamaradt. mert kiderült, hogy Géza bácsi, aki nekem nagyapám, anyámnak meg apja lehetett volna, anyám csuklóját szorongatta a gyümölcs átadási procedúrák alatt, majd halkan némi ajánlatot is tett. anyám nem használt lakatot a száján és megmondta a magáét neki. a minimum az volt, hogy vén gazembernek tartja.
onnantól Géza bácsi nagyon szivesen eltüntette volna a teljes családomat, velem együtt egy gombnyomásra. hogy ne is lásson bennünket.
a szivélyes viszony semmivé lett. hogy engem miért utált, azt el nem képzelhettem. amikor az utcán találkoztunk, mindig becsületesen köszöntem neki előre, amit persze nem fogadott, de úgy voltam vele, hogy ez engem nem ment fel az udvarias viselkedés alól.
télen, amikor nagy havak estek, az ő járdáján is elsöpörtem a havat, úgy voltam vele, hogy akármilyen hóbortos, de mégis egy idős ember. nekem meg könnyebb a havat söpörnöm, mint neki.
egyszer azt terjesztette a férjemről, hogy az utca sarkán el akarta ütni az autóval… szóval az utálatát mindenkire kiterjesztette. mindenbe belekötött, amibe csak lehetett. és ocsmány pletykákat terjesztett rólunk. rólam már felnőtt koromban azt, hogy anyámék pénzért vettek nekem diplomát, mert olyan hülye vagyok, hogy másként nem lehetett.
pár év múlva eladtam a házat. ennek nem örültem, de muszáj volt. bár az kiváncsivá tett, hogy ezután kit fog Géza bácsi utálni olyan vehemenciával, mint minket.
az elköltözésünk után egy hónappal meghalt. szerintem teljesen elvesztette az életkedvét, mert nem volt kit utálnia. amikor megtudtam, hogy elment, valóban megsirattam. talán nem is a halálát, hanem az életét. mert a régi beszélgetésekből kiderült, hogy a fél világot utálta. és szivesen megszüntette volna egy gombnyomással.
nehéz lehetett egy egész életet ilyen gyűlöletben leélni. vajon volt neki bármi más öröme, mint az utálat? mert gyerekük sem volt. azt mondták, hogy ők soha nem akartak, mert a gyerek egy hálátlan fajta.
Isten nyugosztalja.