Butaságot mondtál, Drága. Még neked van kisebbrendüségi érzésed?? Ne legyen. Maga a CSODA vagy nekem. Ugy, ahogy vagy. Ahogy Isten nekem adott…. Szeretlek. Minden feltétel nélkül. (Én csak igy tudok szeretni…) Mérhetetlen sok szerelemmel van tele a lelkem. Voltam már szerelmes, persze. Nagy szerelem is volt közötte. De ezt még soha nem éreztem senki iránt.
Félek is picit. Ilyen mély érzésnél nagyon sérülékeny az ember. Néha ömlenek a könnyeim, mert ezt a mélységet sirás nélkül nehezen lehet birni. Nem egy megszokott érzés, Drága. Nem sok ilyen akad az ember életében.

Bár sose kellene távol lenni töled… Nem hiányzik más, csak Te. A veled töltött órák teljesértéküek. Minden társaskapcsolatra való igényem kielégited. Soha nem gondoltam, hogy ezt megélem. Hogy ilyen maximálisan elég legyen egy ember társasága… Minden vagy nekem

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy van-e jó szó arra, amit érzek irántad. Valahogy a „szeretlek” kevésnek tünik. Olyan, mintha én nem lennék szuverén individuum. Mintha csak rajtad keresztül, általad léteznék. A tiéd vagyok. A te asszonyod. Még soha nem voltam senkié ezek szerint…

Ki vagy nekem? Férjem nem vagy, mindketten jogilag házasok vagyunk. Élettársam? Tul rideg szó. Szeretöm? Ehhez az érzéshez tul frivol a jelentése. Barátom? Elcsépelt szó. Ki vagy nekem Drága?
Egyetlenem…

Félek ám néha Drága…
Fel-felbukkan a gondolat bennem, hogy szabad-e, okos dolog-e valakit ennyire szeretnem… Mert teljesen kiszolgáltatottá tesz engem. A józan ész, a mérlegelési képesség (ami eddig azért volt bennem) látja kárát. Teljesen kiszolgáltatottá tesz. Sodrékonnyá.

Oly keveset tudok rólad… Egyszer csak felbukkantál a szó szerinti semmiböl. Mult nélkül, elözmények nélkül. Még fényképeket se láttam rólad. Milyen voltál kisgyerekként? Milyen dolgokat éltél át? Nem tudom. És néha még a kérdezés is nehéz. Nem akarnék tapintatlan, kiváncsi lenni. De néha muszáj kérdeznem, Drága… Információk nélkül vaknak, süketnek érzem magam. De nem akarom a 3 majmot játszani. Nem szeretem a vakságot, a süketséget. Ezért a némaságot sem játszom.
Kérdeznem kell, Drága

Hiányzol Drága. Elveszettnek érzem magam nélküled. Felhivnálak, de nem merem. Nem akarlak zavarni Édes. Szomoru vagyok nélküled.

És félek. Félek, hogy visszacsábit a mult. Nem tudnék mit tenni ellene. Gyerekek ellen nem lehet harcolni…

Bár felhivnál….
Nem akar telni az idö sajnos

Más. Nagyon más. Vagy mégsem??

Mostanában olvasgatok ezt-azt. Talán áttételesen, de Te ébresztetted fel bennem a tudatos érdeklödést. Éppen ma beszélgettünk erröl…

„Lehet azért lettél rabnö, mert az élet más területein nagyon is irányitó szerepet töltesz be. Erös vagy! Valószinü ambiciózus is! Van karriered, céljaid, mely mind igénylik mindezt az energiát és irányitó szerepet. Lemondani minderröl remek lehetöség, hogy kiszabadulj a szürke hétköznapokból. Mindezt csak olyan valakinek akarhatod átadni, akiben bizol, akivel intim viszonyban állsz. Rabjává válni valakinek nagyonis bensöséges dolog.”

A szerelmed és érzékiséged rabja lettem. Ezt már érzem jó ideje. És irtam is róla…
Furcsa dolgok ezek, Drága…
Valahol ezek átgondolása az „alfa nöstény” kifejezésnél kezdödött bennem. És azt Te mondtad ki Szerelmem.