Gyertya lángja….
Az vagy Te nekem, Életem.
Fény, mely irányt ad, biztonságot.
Láng, mely melegiti a lelkem az éj magányában.
Tüz, mely fellobbantja bennem az alvó parazsat.
Lobogás, melynek visszfénye izzik a lelkemben.
Ez mint Te vagy nekem.

Odaadtam magam…
Nem vagyok más,mint egy kéz,mely kinyul a mélyböl és kezedet keresi. 
Add, kérlek, hogy ne féljek, hogy ne legyen a lelkem magánya oly fájó. 
Add, hogy ne legyen kezem egy csupasz, árva kéz,mely az élet tengerpartján az illékony hullámokat markolná, de még a nedves homok is kicsorog az ujjaim közül… 
Add, hogy ne féljek élni, add, hogy ne féljek ujra szeretni…