Hold-kő-bűbáj
Telehold. Olvasta tegnap azt a cikket. Egy ezotérikus portálon. Ott írtak valamit a holdkőről. És akkor azt érezte, hogy mindenképpen szüksége van holdkő ékszerre. Nem marokkőre, hanem ékszerre, amit mindig viselhet …
Soha nem szerette különösebben az ásványos ékszereket …
És most az a nagyon hirtelen jött és nagyon intenzív vágy meglepte. Pedig nem is emlékezett rá, hogy milyen is a holdkő. „Holdköves ékszert akarok!!! Mindenképpen!!!”
Honnan jött ez az erős érzés?
Abból, amit akkor a cikkben olvasott?
Ki tudja …
Nem hisz az ilyesféle „bűbájoskodásban” … soha nem is fog hinni ebben a szóban.
Viszont „hisz” a bioenergiában. Idézőjelben, mert ez nem hit, ez tudás, sok év óta meglévő. És mostanában egyre jobban igazolt kökemény bizonyosság is. Nincs ebben semmi bűbáj.
Nincs fehér mágia, meg fekete se.
Hanem van bioenergia.
Pozitív és negatív előjellel. Így már nevezhetjük akár fehérnek és feketének is … De a mágia szót így is hagyhatjuk a fenébe. Ez nem mágia. Ez valóság.
Ha eddig nem hitte volna el, hogy mire képes a kellően ráhangolt agy, akkor most már elhiszi. De persze azelőtt sem volt különösebb kétsége.
Mennyi idő is volt? Körülbelül egy perc. A negatív előjelű energia hatásának bizonyítására önmaga előtt is …
Minden fordítva történt, mintha a pozitív oldalt használta volna, mint általában mindig szokta …
Borzalmasan érezte magát utána.
Most már érti, hogy miért mondják azt, hogy nem szabad átkozódni. Az átok nem más, mint koncentrált negatív energia. Kellő „ügyességgel” célba lehet juttatni. De annak sem fog jót tenni, aki küldi …
A szeretet néha csodákra képes, de a gyűlölet viszont mindig pusztít.
Fehér és fekete. Pozitív és negatív. Nincs benne semmi természetfölötti.
Ha megbillen a két rész/szín közötti egyensúly, akkor lesz a baj. Mert akkor bennünk is megbillen a jin és jang egysége.
Az emberben van jó, meg rossz is. A rosszat nem tudjuk kitörölni, szükség van rá, hogy adjon valami kontrasztot a jónak … Ha mindig minden csak jó lenne, rövidesen elveszne a jó értéke … Természetesnek vennénk.
Most megint eszébe jut a holdkő ékszer. Azzal a kicsit sápadt, tejszerű, de mégis átttetsző fényével, ami néha kékessé válik …
Most próbál visszagondolni, hogy előző éjjel, még a telehold előtt egy nappal, mikor is kezdte érezni a sóvárgást, hogy legyen egy holdköve … Amikor végigment a szobán. És megérzett egy illatot, halvány volt, épp csak sejthető … és nem is tartotta reális érzékelésnek … Valami olaj illata. Amikor először megérezte a valóságban, az jutott eszébe, hogy műszerolaj. Egyáltalán nem volt a szaglásának kellemetlen. Sőt …
Most azt érezte meg, ahogy keresztül ment a szobán …
Á, biztos csak az érzékei játszottak vele.
Lehet. Ki tudja? De akkor jutott eszébe, hogy következő éjjel telehold lesz. Mi lenne, ha kipróbálna valamit … Kinyitni a csatornákat és akarni … Teszt. Mert még mindig hiszi is néha, meg nem is. Reális és racionalista azért az ilyenekhez. Nosza, próbáljuk meg. Éjfélkor történjen meg valami, amiért semmit nem tesz a valóságban.
Most azon gondolkozik, hogy rendezze el magában a történteket. Mert mindössze három percet késett a történés. Ennyi még belefér.