Olyan vagyok, mint egy Windows…. Te meg olyan, mint egy generic Trojan…. beleetted magad minden részembe. Átirtad az összes registry bejegyzést bennem. Beleszivárogtál a lelkem legközepébe…. és minden felett átvetted a hatalmat…. észrevétlenül, talán alattomosan is… de most benn ülsz a lelkem közepén és kezedben tartasz….

Nem mindig jó…. sose voltam ilyen, sose engedtem valakit ennyire közel magamhoz… védtem a belső integritásomat. És Te ezt is elvetted tőlem. Az én integritásom semmivé foszlott … mert csak az alapjaimat húztad ki alólam… és most Te vagy az ALAP….. Néha – mit néha? sokszor – félelmetes érzés….

… mert ami kicsiny realitás maradt bennem, az sokszor felveti a kérdést: mi lenne már velem Nélküled …