Paulo Coelho megosztásában olvastam:

„Sometimes I need to be a stranger to myself. Only then my soul can show me not what I want, but what I need to see.”

Aztán valamiért eszembe jutott egy film, amit csak egyszer láttam kamaszkoromban, de a hangulata kitörölhetetlen. Halál Velencében.

Már felnőtt voltam régen, mikor eljutottam oda. Ültem egyedül a Lidón, a tengerparton. Sosem felejtem el azt az érzést. Igen, talán ott a végtelen tenger partján meghalni is érdemes lett volna.

Talán az sem igaz, hogy én nem szerettem volna utazni, megnézni más dolgokat … ha lett volna módom. Talán csak hazudtam ezt is magamnak. Mint sok mindent.

Ha nem fordítom le az angol szöveget, vajon eszembe jutnak ezek a dolgok??

„Néha szükségem van rá, hogy idegenné váljak önmagam számára. Mert csak aztán képes a lelkem azt látni, amire szükségem van és nem azt, amit akarok.”