jó nap?
tegnap sem volt jó, meg ma sem. ha az egyik oldalról nézem.
a másik oldalról nézve meg élek. azaz jó nap.
most éppen kacsazsiros kenyeret eszek ál-wasabival. mert amit itt lehet kapni tubusban, az nem az igazi wasabi, az rendes tormából készült. az igazi wasabit készítés után maximum 20 percen belül el kell fogyasztani, mert addigra elveszti a csípősségét.
ez a zöld trutyi bezzeg nem. mindjárt zöld füstöt okádok az orromon az illóolajától. már könnyezik a szemem. nem baj, tisztíccsa.
aztakurva .. jojózik a szemem. a csipős pista humánusabb lett volna …
na ez a mazochizmus
kivettem még egy szelet kenyeret a zacskóból. erre csipős piros aranyat teszek. legalább visszaadja a hitem a világban a wasabi után. nyuff
vajon mit főz ma Boróka?
Más:
Most találkoztam azzal a problémával, hogyha leírok egy kurva mondatot a Pixin, akkor célszerű legalább három másikat zárójelben hozzáfűznöm, hogy az aktuális túlérzékenyek nehogy magukra vegyék és megmagyarázzam, hogy kiről, miről NEM akartam írni …
Anyámborogass!!!!
A bezzeg húsleves
Most olvastam a tökéletes mamát és megihletett. (Azaz olvastam egy hozzászólásban a tökéletes mamákról. Ez a zárójeles mondat utólagos kiegészítés a félreértések elkerülése végett.)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal pár, házasok. Szerették egymást és élték a mindennapok boldog életét.
Ha a vasárnapi húsleves nem lett volna …
Az asszonyka jól főzött. A férjecske dicsérte is, ahogy azt illik és ahogy az az asszonykáknak jól esik.
Kivétel a vasárnapi húsleves. Mert azzal mindig volt egy kicsi gond.
Finom, kedvesem?
Nagyon finom, drágám – mondta a férj, majd hozzátette a gyilkos mondatot. – De azért az anyám húslevese az mégis jobb ízű egy kicsit.
Évek alatt meg lehet ettől bolondulni, meg lehet gyűlölni az anyóst, fel lehet koncolni a férjet. És kész is a bréking nyúz: Darabokra vágta a férjet a feleség, mert nem bírta már viselni a „bezzeg az anyám levese” kezdetű mondatot, ami minden hétvégén elhangzott.
Az ifjú asszony nem ezt tette. Sokféle levesfőzési móddal megpróbálkozott, hidegvíz, melegvíz, ártézi, anyámkínja. Akkor sem. Nem adta fel. Elment a bezzeg az anyámhoz és megkérte, tanítsa meg arra a tökéletes húslevesre. Megtanulta becsülettel. Meg is főzte. Örömmel feltálalta.
Nagyon finom, drága – mondta férj, majd ismét következett a gyilkos mondat.
Mit tegyen? Szereti ugyan a kihívásokat, de ez már nem az, hanem szenvedés. A legnagyobb szenvedés hullám-mélyén ismét elment az anyóshoz és főzetett vele egy nagy fazék húslevest. És hazavitte.
Elkövetkezett az a bizonyos vasárnapi ebéd.
Finom, kedvesem?
Nagyon finom, drágám – mondta a férj, majd hozzátette a gyilkos mondatot. – De azért az anyám húslevese az mégis jobb ízű egy kicsit.
Na idefigyelj, ba…eg. Ezt a levest az anyád főzte. Én csak elhoztam.
Férjecske csak nézett, főleg amikor a bezzeg az anyám előlépett a másik szobából. És megerősítette a hallottakat.
Soha többé nem volt gond a vasárnapi húslevessel.