Talán kaja-blogot kéne irnom?? (Még egy elszalasztott lehetőség, mert soha nem fogok …) Hangosan néha megszólom, magamban meg irigylem azokat a nőket, akik tudnak kaja-blogot irni … Irigylem, hogy olyan jó háziasszonyok, hogy büszkélkedni tudnak a mindennapi, gondosan elkészitett étel receptjével, fotóival … én nem tudnék. Nem vagyok jó háziasszony. Az én kaja-blogomat leginkább az töltené meg … (szerintem semmi … utálok főzni) hogy bactam el az éppen soros ételt, mert egyrészt vén fejemmel nem tudok főzni jól, másrészt meg utálok főzni … (múltkor a Gyerek megdöbbenve keverte meg a kész pörköltet és valódi döbbenettel a hangjában kérdezte: anya, te megtanultál pörköltet főzni???? Mert annak a pörköltnek nem leve volt, hanem szaftja … Nem dicsekszem más tollaival, mondtam neki, hogy azt Ati főzte, neki volt türelme mellette állni és kavargatni, nem nekem, én csak összeraktam a hozzávalókat …).

Na szóval, az én kaja-blogomban nem lenne se recept, se fotó, az biztos.

Esetleg arról is irhatnék, hogy nap mint nap éppen mim fáj … (ki a fact érdekelne?) , de egy hét után csak magamat ismételném abban is. Mert mindig fáj valamim (krónikus fájdalom szindróma szerintem, bár minden fájdalom valós benne … sajna …), a térdem, a derekam, a fejem is gyakran, stb, stb (mit várjon már egy ötvenegy éves nő … nem érezheti magát harminccal kevesebbnek … pedig milyen jó is lenne …). Néha már önmagamnak is elegem van a saját panaszkodásomból … Hát még másnak mennyire elege lehet, /csodálom Atit, hogy még birja … pedig mostanában igyekszem azt mondani, hogy semmi bajom és igyekszem úgy sirni, hogy ne nagyon vegye észre … unalmas vén tyúk, aki már másról sem tud beszélni … nem tudom, hogy meddig lesz hozzám türelme … / , nemhogy még blogba is irjam …..

Szóval se kaja-blog, se más ….

Maradnak az érzések, gondolatfoszlányok, néha képek …. ez vagyok én …. és marad gyakori vendég a letargia. Ez van. Such is life … Ilyen az élet, ahogy az angol mondaná …