Kardok és virágok
A Kardok. A legmocskosabb sorozat …
Nem olvastam még végig az egészet. De minden Kardok lapnál özönlött az agyamba a kéretlen asszociációk tömege, hogy mikor milyen Kardok figuraként reagáltam. Meg kellett állapítanom, hogy életem legtöbb és fontos helyzetében Kardok voltam. Leginkább a Kardok Királynője. Az egyik legszemetebb figura.
No, ez van. Nem igazán érzem magam jól ettől a felismeréstől. De ha a szignifikátorként tekintek magamra, azaz a kérdezőként (és kizárólag ezért csinálom ezt az egészet), akkor nem mondhatok mást.
Szerény vigasz, hogy legalább utólagos önkritikám van? Hát … csekélyke.
Virágok.
Ez egy másik visszatérő álom. Most ezekről álmodtam.
Van egy ház, ami tele van virágokkal. Cserepes növényekkel. És tudom, hogy az én feladatom, hogy meglocsoljam őket. Rám vannak bízva.
És eddig mindig úgy zajlott az álom, hogy elfelejtettem gondoskodni róluk. Már csak akkor jutottak eszembe, amikor a legtöbb meghalt, kiszáradt. Akkor persze próbáltam menteni a menthetőt, de mindig valami lehetetlen és szinte elérhetetlen helyen voltak, általában magas szekrények tetején, polcain, ahová nem, vagy csak alig tudtam felmászni. Rettegtem attól, hogy leesek locsolás közben.
Most megint a virágok jöttek. De most tudtam, hogy dolgom van velük. És nem feledkeztem el róluk. Ugyanolyan magasan, szinte elérhetetlen helyeken voltak, mint eddig. Valaki – talán nagyapám – felajánlotta, hogy segít. De azt mondtam neki, hogy nem kell. Mert ezt már nekem kell megoldanom. És meg is tudom csinálni. Kerítettem egy létrát, felmásztam rá és elvégeztem a dolgomat.
Még most is az orromban érzem az üveges szekrény? üvegház? meleg, növényi illattal terhes párájának szagát …
Megcsináltam.