kedvéjért vagy kedvéért, ez itt a kérdés
olvasva a vers két verzióját, úgy döntöttem, hogy ezután úgy írok helytelenül, ahogy csak a kedvem tartja.
és ha bárki szóvá teszi, ezt a verset, a két verzióját hozom fel például. nem tudnak majd fogást találni rajtam …
hogy a fenébe lehetett egy 300 éve élt költőnő versét „magyarítani”??? tök pofátlanság. ha ő azt írta, hogy kedvéjért, akkor szerepeljen úgy az idézetekben, régi magyar nyelven.
szegény Kata … kijavították. ő már nem tud felszólalni ellene.
de ha az én blogomból idézne valaki, kijavítva a helyesírási hibáimat, akkor agylobot kapnék, az biztos. idézzen úgy, ahogy ÉN leírtam.
vállalom a hibáimat
Petrőczi Kata Szidónia: XII.
Más. Fakagy meg bár szemem hullókönyv: Notájára.
Oh kedves violám hogy kezgyem el szómat
Hozzád én édesem méltó panaszimat
Miképen terjesszem elődbe kinomat
Hogy meg ne báncsalak ‘s ércsed fájdalmimat
Benned csak egyedől nyugodot meg szívem
Nálad nélkűl soha nem volt semmi kedvem
Hogy változtál így meg mért gyűlölsz így engem
Mért nem jut eszedbe az én nagy hűséghem.
Mióta szivemet tudod néked attam
Az igaz hűségbe soha nem hibáztam
Csak gondolattal is, ‘s ellened nem jártam
De mégis meguntál jai mire jutottam.
Nem félsz-e Istentől sokszori hitedért
Meljet hogy meg szegtél mások szerelméjért
Bizonyos hogy utálsz most egy személyeért
Hitvesed halálát óhajtod kedvéjért.
Micsoda okokbúl méltób szerelmedre
Kincse vagy személlye hatod-é szivedre
Nemzete ‘s erkölcse kötelez-e erre
Hogy így én személyem jutott gyülölségre.
Semmibe külömnek nem tartom magamnál
Sőt az én hűségem bötsösseb aranynál
Meljet tudom nem lelsz édes szivem annál
Mert bizony kedvesseb más ottan náladnál.
Tudom hogy éretted ‘s az te szerelmedért
Meg nem veti bizony nem cserili másért
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
*****
XII.
Más. Fakadj meg bár szemem hulló könyv… nótájára.
Oh kedves violám, hogy kezdjem el szómat,
Hozzád én édesem, méltó panaszimat,
Miképpen terjesszem elődbe kínomat,
Hogy meg ne bántsalak, s értsed fájdalmimat.
Benned csak egyedől nyugodott meg szívem,
Nálad nélkűl soha nem volt semmi kedvem,
Hogy változtál így meg, mért gyűlölsz így engem,
Mért nem jut eszedbe az én nagy hűségem.
Mióta szívemet, tudod, néked adtam,
Az igaz hűségbe soha nem hibáztam,
Csak gondolattal is, s ellened nem jártam,
De mégis meguntál, jaj, mire jutottam!
Nem félsz-e Istentől sokszori hitedért,
Melyet hogy meg szegtél mások szerelméért,
Bizonyos hogy útálsz most egy személyeért,
Hitvesed halálát óhajtod kedvéért.
Micsoda okokbúl méltóbb szerelmedre,
Kincse vagy személye hatott-é szívedre,
Nemzete s erkölcse kötelez-e erre,
Hogy így én személyem jutott gyűlölségre?
Semmibe különbnek nem tartom magamnál,
Sőt az én hűségem böcsössebb aranynál,
Melyet, tudom, nem lelsz édes szívem annál,
Mert bizony kedvessebb más ottan náladnál.
Tudom hogy éretted, s az te szerelmedért
Meg nem veti bizony nem cseríli másért,
…………………………………………………………
https://mek.oszk.hu/01000/01015/01015.htm
****
A versnek mindkét idézetben csak az első része szerepel. A teljes vers a linkeken olvasható el.
Végigolvastam mindkettőt.
Az Arcanumban lévőt tartom hitelesebbnek.
Változik a nyelv, változik a világ …