Tegnap délután irtam egy mailt … se hosszú, se jókedvű nem volt. Még azt is alig birtam kikinlódni magamból. Nemsoká kaptam rá választ. Elolvastam. És úgy éreztem, hogy épp az a kedvesség volt benne, amire szükségem volt … ami segiteni tudott.

Aztán markomba fogtam a kedvességet, elszivtam még egy cigit az erkélyen. Néztem az eget, felhős volt. De valamiért én láttam a felhők felett a csillagokat. Fogtam a kedvességet, nehogy elillanjon a tenyeremből. Belőlem. Elvittem magammal aludni.

Sokkal jobbat aludtam.