Az asszony ül és gondolkodik …

Az arca komoly. Mint nagyon sokszor. De a lelke mosolyog. Honnan tudta? Közben kék gyertya derengő fénye villan a szeme elé gondolatban. Lobban a láng, a meleg fény képeket varázsol réveteg tekintete elé.

Honnan tudta, hogyan érjen hozzá? Honnan tudta, mik azok a titkos helyek, melyeket ha a férfi megérint, mérhetetlen örömet ad neki? Soha nem beszéltek róla … Irt persze erről sokszor az évek során, de azért nem oly gátlástalanul, hogy a pontos helyeket megnevezze … Az asszony ül, gondolkodik, emlékezik. S közben a láthatatlan kéz gyengéden újra végigsimitja …

… majd hirtelen támadt erővel lefogja a kezét …

Az erő megtapasztalása egy sosem látott virág képét rajzolja agyába. Sötét és bársonyos … Fekete rózsa … Fűszeres illatú, harmatos gyönyör. Vajon honnan jutott most ez eszébe?

… majd szájában egy íz emléke ébred. A férfi íze.