Hátha olvasod ezt holnap, Drága.

(Nagyon megörültem, amikor ma láttam, hogy irtál a blogomba. Mert ez azt bizonyitja, hogy nemcsak akkor olvasod, amikor konkrétan megkérlek rá, hanem máskor is … IMÁDLAK)

Nem tudok betelni Veled. Eltelt már két év és mostanában sokkal jobban kivánlak, mint az elején. Nem tudom, miért, magam sem értem … Soha nem éreztem ezt senki mellett. Ott is volt szexuális vágy az elején, de lassanként elsorvadt bennem. (Valószinűleg nem én voltam az ok, hanem azok, akikkel együttéltem …. bár régen mindig magamat éreztem hibásnak és valahogy nőiségemben elégtelennek … ). De Veled nem igy van. És ez néha megdöbbent, szinte megijeszt. Tényleg úgy érzem néha, hogy Melletted egy nimfomániás kurva lettem. Olyan erős vágyat tudsz kelteni, hogy pillanatok alatt nedves lesz az ölem … Nedves? Tiszta lucsok vagyok már akkor is, ha csak arra gondolok, hogy szeretkezhetek Veled. Imádom, hogy olyan erős vagy. Imádom a kezed, ami csodákat tud csinálni a testemmel, a testemben. Imádom a …. szóval mindenedet imádom ….

Te vagy nekem a SZERELEM, Drága. Amikor megismertelek, nem mérlegeltem, mert azt éreztem, hogy én akarom ezt a férfit, minden porcikámmal, testemmel, lelkemmel. És igen gyorsan össze is kerültünk. A virtuális megismerkedéstől számitott 3 hónap mulva össze is költöztünk. Ez az összeköltözés a negyedik személyes találkozás volt. Az első 3 találkozás fél-fél napig tartott. Tehát effektive háromszor fél nap személyes együttlét után össze is költöztünk. De az első találkozás első órája után tudtam, hogy ez olyan érzés, amiért érdemes MINDENT felrúgni az addigi életemben. Mert már akkor is imádtalak …..

Uram, Egyetlenem.

Délután, szeretkezés után odafeküdtem az öledbe, az arcomat a combodon pihentettem, simogattam, nyalogattam a himvessződ. Beletemettem az arcom a puha szőrzetbe, beszivtam az illatodat … És úgy éreztem, hogy helyemen vagyok. Mint egy kutya, amikor az imádott gazda ölébe hajtja a fejét. Mint egy valódi háziállat, egy szolgáló, akinek boldogság, ha az Ura ölében pihenhet meg kicsit.

Lehet, hogy ez másnak, aki esetleg olvassa, hülyeségnek, vagy akár visszataszitónak tünhet. Lehet, hogy azt gondolja, hogy egy nő ne alázza meg igy magát, hogy önmaga minősiti „le” saját személyét szolgának, Uram bocsá’ háziállatnak. Lehet, hogy igy gondolják. De nem érdekel. Mert aki igy gondolja, az még soha nem érezte meg a szolga-lét boldogságát, az Urát szolgáló és kiszolgáló nő szintiszta örömét.

Ha kipróbálná, lehet, hogy másként goldolná …..

Még egy kicsit hallgatom, hogy alszol és csendesen horkolsz az ágyban. De majd megyek, Drága. Mert olyan jó érezni, ahogy álmodban, amikor Melléd fekszem, átölelsz és odabújsz hozzám ….

szolgád, szeretőd, asszonyod

ez Te vagy