Kontra
Na akkor most nem álomban, hanem ébren és tudatosan:
Ez nem az én dolgom. Nem az én rendetlenségem. Nem nekem kell kitakarítani, rendbetenni. Nem az én életem.
Egyszer megsértettem valakit. Akaratomon kívül, pusztán a „létemmel”. A nőiességében. Nem haragszik már rám. De a mélyben a sérülés nyoma megmaradt. És néha tudattalanul is dolgozik benne. (Selfie még most is sérti néha. Tudom én ezt persze.) Erről sem szabad elfeledkeznem.
Az övé sem az én életem.